Lukács 23
23
Krisztus szenvedése és megcsúfoltatása Pilátus és Heródes előtt
(Vers 1–25: v. ö. Máté 27,2.11–31. Márk 15,1–20. Ján. 18,28–19,16.)
1És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. 2És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. 3Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! 4Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. 5De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. 6Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? 7És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. 8Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. 9Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. 10Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. 11Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. 12És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
Jézus elitéltetése
13Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, 14Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: 15De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. 16Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. 17Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. 18De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! 19Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 20Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; 21De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! 22Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! 23Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. 24És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. 25És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
Jézus a fájdalomútján
26Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. 27Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. 28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. 29Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! 30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? 32Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
Jézus megfeszíttetése és halála
(Vers 33–49: v. ö. Máté 27,33–56. Márk 15,22–41. Ján. 19,17–30.)
33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. 34Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. 35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. 36Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. 37És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! 38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. 39A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 40Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 41És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! 43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. 46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. 49Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
Jézus temetése
(Vers 50–56: v. ö. Máté 27,57–61. Márk 15,42–47. Ján. 19,38–42.)
50És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, 51Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; 52Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. 53És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. 55Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. 56Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. 57És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.
Цяпер абрана:
Lukács 23: HUNK
Пазнака
Падзяліцца
Капіяваць
Хочаце, каб вашыя адзнакі былі захаваны на ўсіх вашых прыладах? Зарэгіструйцеся або ўвайдзіце
Public Domain
Lukács 23
23
Krisztus szenvedése és megcsúfoltatása Pilátus és Heródes előtt
(Vers 1–25: v. ö. Máté 27,2.11–31. Márk 15,1–20. Ján. 18,28–19,16.)
1És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. 2És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. 3Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! 4Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. 5De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. 6Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? 7És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. 8Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. 9Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. 10Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. 11Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. 12És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
Jézus elitéltetése
13Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, 14Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: 15De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. 16Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. 17Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. 18De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! 19Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 20Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; 21De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! 22Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! 23Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. 24És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. 25És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
Jézus a fájdalomútján
26Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. 27Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. 28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. 29Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! 30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? 32Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
Jézus megfeszíttetése és halála
(Vers 33–49: v. ö. Máté 27,33–56. Márk 15,22–41. Ján. 19,17–30.)
33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. 34Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. 35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. 36Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. 37És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! 38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. 39A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 40Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 41És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! 43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. 46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. 49Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
Jézus temetése
(Vers 50–56: v. ö. Máté 27,57–61. Márk 15,42–47. Ján. 19,38–42.)
50És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, 51Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; 52Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. 53És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 54És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. 55Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. 56Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. 57És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.
Цяпер абрана:
:
Пазнака
Падзяліцца
Капіяваць
Хочаце, каб вашыя адзнакі былі захаваны на ўсіх вашых прыладах? Зарэгіструйцеся або ўвайдзіце
Public Domain