Jób 39
39
1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge,
megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
2Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek,
tudod-e, mikor ellenek?
3Lefekszenek, megellik borjaikat,
és megszabadulnak fájdalmuktól.
4Borjaik megerősödnek,
felnőnek a legelőn,
elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
5Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat,
ki oldozta el a zebra kötelét?
6A pusztát rendeltem otthonává,
lakóhelyévé a szikes földet.
7Kineveti a városi sokadalmat,
nem hallja a hajcsár kiáltozását.
8A hegyeken keres legelőt,
fölkutat mindenféle zöld növényt.
9Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly?
Ott hál-e jászolodnál?
10Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt,
boronálja-e utánad a göröngyöket?
11Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje?
Rábízhatod-e a munkádat?
12Elhiszed-e róla,
hogy behordja gabonádat,
és szérűdre betakarítja?
13A struccmadár vígan verdes szárnyával,
nem gólyaszárny és toll az!
14A földön hagyja tojásait,
és a porban költeti ki.
15Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja,
és a mezei vad eltaposhatja.
16Fiaihoz oly mostoha,
mintha nem is az övéi volnának.
Nem retteg attól,
hogy kárba vész fáradsága.
17Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet,
nem részesítette értelemben.
18De ha nekirugaszkodik,
nevet a lovon és annak lovasán.
19Te adsz-e erőt a lónak,
te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét?
Büszke horkantása félelmetes.
21Kapálja a csatateret,
örvend erejének,
és nekirohan a fegyvernek.
22Neveti a rettegést, nem remeg,
nem fordul vissza a kard elől.
23Csörög rajta a tegez,
csillog a lándzsa és a kopja.
24Dübörögve, reszketve
dobog a földön,
nem marad veszteg,
ha zeng a kürt szava.
25Nyerít, valahányszor megszólal a kürt,
már messziről megérzi a harcot,
a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26A te értelmed műve az,
hogy szárnyra kel az ölyv,
és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27A te parancsodra száll-e magasan a sas,
és rakja magasban a fészkét?
28Kősziklán lakik, ott tanyázik,
a sziklafokon és a bérctetőn.
29Onnan kémlel ennivaló után,
messzire ellátnak szemei.
30Fiókái vért szívnak,
és ahol sebesültek vannak, ott terem.
Currently Selected:
Jób 39: HUNB
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation © Hungarian Bible Society, 1990
Jób 39
39
1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge,
megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
2Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek,
tudod-e, mikor ellenek?
3Lefekszenek, megellik borjaikat,
és megszabadulnak fájdalmuktól.
4Borjaik megerősödnek,
felnőnek a legelőn,
elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
5Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat,
ki oldozta el a zebra kötelét?
6A pusztát rendeltem otthonává,
lakóhelyévé a szikes földet.
7Kineveti a városi sokadalmat,
nem hallja a hajcsár kiáltozását.
8A hegyeken keres legelőt,
fölkutat mindenféle zöld növényt.
9Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly?
Ott hál-e jászolodnál?
10Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt,
boronálja-e utánad a göröngyöket?
11Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje?
Rábízhatod-e a munkádat?
12Elhiszed-e róla,
hogy behordja gabonádat,
és szérűdre betakarítja?
13A struccmadár vígan verdes szárnyával,
nem gólyaszárny és toll az!
14A földön hagyja tojásait,
és a porban költeti ki.
15Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja,
és a mezei vad eltaposhatja.
16Fiaihoz oly mostoha,
mintha nem is az övéi volnának.
Nem retteg attól,
hogy kárba vész fáradsága.
17Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet,
nem részesítette értelemben.
18De ha nekirugaszkodik,
nevet a lovon és annak lovasán.
19Te adsz-e erőt a lónak,
te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét?
Büszke horkantása félelmetes.
21Kapálja a csatateret,
örvend erejének,
és nekirohan a fegyvernek.
22Neveti a rettegést, nem remeg,
nem fordul vissza a kard elől.
23Csörög rajta a tegez,
csillog a lándzsa és a kopja.
24Dübörögve, reszketve
dobog a földön,
nem marad veszteg,
ha zeng a kürt szava.
25Nyerít, valahányszor megszólal a kürt,
már messziről megérzi a harcot,
a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26A te értelmed műve az,
hogy szárnyra kel az ölyv,
és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27A te parancsodra száll-e magasan a sas,
és rakja magasban a fészkét?
28Kősziklán lakik, ott tanyázik,
a sziklafokon és a bérctetőn.
29Onnan kémlel ennivaló után,
messzire ellátnak szemei.
30Fiókái vért szívnak,
és ahol sebesültek vannak, ott terem.
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation © Hungarian Bible Society, 1990