A királyok első könyve 13
13
Prófécia a bételi oltár ellen
1Az Örökkévaló szólt egyik prófétájának, Isten egyik emberének Júdában, hogy menjen Bételbe. A próféta el is ment, és éppen akkor érkezett oda, amikor Jeroboám a bételi oltár mellett állt, és tömjént füstölögtetett rajta. 2Isten embere ekkor az Örökkévaló szava szerint ezt kiáltotta az oltárnak:
„Oltár! Oltár! Ezt mondja az Örökkévaló: »Dávid családjából egy fiú születik majd, akit Jósiásnak neveznek. Most a magaslatok papjai áldozatként tömjént égetnek terajtad! De eljön az idő, amikor Jósiás ezeket a papokat fogja rajtad áldozatként elégetni! Bizony, emberi csontokat fog megégetni rajtad!«”
3Isten embere ugyanakkor csodálatos jelt is mutatott, és ezt mondta: „Nézzétek! Ez a jel a bizonyíték arra nézve, hogy amit mondtam, azt valóban az Örökkévaló üzente: Az oltár meg fog hasadni, és a hamu kiömlik belőle.”
4Amikor Jeroboám király meghallotta Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen mondott, elvette a kezét az oltártól, és az Isten emberére mutatott: „Fogjátok el!” — kiáltotta a katonáinak. Ebben a pillanatban megbénult a kinyújtott karja, és visszahúzni már nem tudta. 5Ugyanekkor az oltár meghasadt, és a hamu kiömlött belőle — így teljesedett be az a jel, amelyet az Örökkévaló szava szerint az Isten embere mondott.
6A király ekkor így kérlelte az Isten emberét: „Kérlek, könyörögj Istenedhez, az Örökkévalóhoz, imádkozz értem, hogy a karom meggyógyuljon!”
Ő pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a király karja meggyógyult: ismét olyan lett, mint korábban volt.
7A király ekkor azt mondta neki: „Légy a vendégem! Gyere velem, ülj az asztalomhoz, azután majd megjutalmazlak!”
8De az így válaszolt: „Ha királyságod felét adnád is nekem, akkor sem mennék veled a házadba! Ezen a helyen nem eszem, nem iszom semmit. 9Az Örökkévaló megparancsolta nekem, hogy itt ne egyek, ne igyak semmit, és más úton térjek vissza, mint amelyen jöttem.” 10Ezután Isten embere elment, de másik úton indult vissza Júdába, mint amelyen Bételbe érkezett.
Isten emberének halála
11Ebben az időben élt Bételben egy öreg próféta, akinek a fiai#13:11 fiai Itt az ókori görög fordítást (LXX) követtük. A masszoréta héber szövegben ez áll: „fia”. elújságolták mindazt, amit a Júdából érkezett próféta, Isten embere tett azon a napon, és amit a királynak mondott Bételben. 12Az öreg próféta megkérdezte: „Melyik úton ment el az az ember?” A fiai megmutatták az utat. 13Akkor az öreg próféta azt mondta: „Nyergeljétek föl hamar a szamaramat!” Azok fölnyergelték a szamarát, az öreg próféta pedig elsietett. 14Utolérte Isten emberét, aki éppen egy tölgyfa alatt pihent, s megkérdezte: „Te vagy az Isten embere, aki nemrégen jött Júdából?”
„Én vagyok az” — felelte.
15Akkor az öreg próféta meghívta magához: „Gyere velem, hadd lássalak vendégül!”
16De a másik ezt válaszolta: „Nem mehetek veled vissza Bételbe, és nem lehetek a vendéged. Ezen a helyen nem ehetek-ihatok semmit. 17Az Örökkévaló azt mondta nekem, hogy itt nem szabad semmit ennem, vagy innom, és más úton kell hazatérnem, mint amelyen jöttem.”
18Ekkor az öreg próféta ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te. Egy angyal jött hozzám, és ezt az üzenetet hozta az Örökkévalótól: »Hozd vissza azt az embert a házadba, és lásd vendégül, hogy veled egyen és igyon.«” Ez azonban nem volt igaz, az öreg próféta hazudott a fiatalabb prófétának.
19Így azután mindketten visszatértek az öreg próféta házába, ahol együtt ettek-ittak. 20Még az asztalnál ültek, amikor az Örökkévaló szólt az öreg prófétához, 21aki így kiáltott a fiatalabb prófétának: „Halld meg az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja most neked az Örökkévaló: »Nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának, és megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát! 22Azt parancsolta neked, hogy ezen a helyen ne egyél-igyál semmit, te mégis visszajöttél ide, és ettél-ittál ezen a helyen! Ezért testedet nem fogják őseid sírboltjába temetni.«”
23Miután ettek-ittak, az Isten embere fölnyergelte a szamarát, és elment. 24De útközben rátámadt egy oroszlán, és megölte. Holtteste az úton hevert, az oroszlán és a szamár pedig ott álltak mellette. 25Az arra járók látták az úton heverő holttestet meg a mellette álló oroszlánt, és amikor abba a városba értek, ahol az öreg próféta lakott, elhíresztelték ezt.
26Meghallotta ezt az öreg próféta is, aki azt mondta: „Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Örökkévaló szava iránt, aki ezért kiszolgáltatta az oroszlánnak, hogy az megölje. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.” 27Azután szólt a fiainak, hogy nyergeljék föl a szamarát, 28és odament, ahol a holttest feküdt. Az oroszlán és a szamár még mindig ott álltak a test mellett, de az oroszlán nem nyúlt a halotthoz, sem a szamarat nem bántotta.
29Az öreg próféta föltette a halottat a szamarára, és visszavitte a városba, hogy tisztességgel eltemesse. 30A saját családi sírboltjába temette az Isten emberének holttestét, és elsiratták őt: „Jaj, testvérem!” 31Azután az öreg próféta azt mondta a fiainak: „Mikor meghalok, engem is ide temessetek, Isten embere mellé. Helyezzétek csontjaimat az ő csontjai mellé! 32Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló szava, amelyet ő mondott a bételi oltárról és a magaslatokon emelt templomokról, amelyek Samária városaiban épültek, bizony, mind beteljesedik!”
33Jeroboám király ezek után sem változott meg, hanem tovább folytatta gonoszságait. Ezután is választott magának az egész népből embereket, hogy papokká tegye őket.#13:33 az egész… őket A Törvény szerint csak a Lévi törzséből valók lehettek papok. Aki csak pap akart lenni, azt Jeroboám pappá szentelte, és a magaslatokon állította szolgálatba. 34Jeroboám családjának ez a bűn okozta a vesztét, emiatt irtották ki egészen a föld színéről ezt a családot.
Currently Selected:
A királyok első könyve 13: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
A királyok első könyve 13
13
Prófécia a bételi oltár ellen
1Az Örökkévaló szólt egyik prófétájának, Isten egyik emberének Júdában, hogy menjen Bételbe. A próféta el is ment, és éppen akkor érkezett oda, amikor Jeroboám a bételi oltár mellett állt, és tömjént füstölögtetett rajta. 2Isten embere ekkor az Örökkévaló szava szerint ezt kiáltotta az oltárnak:
„Oltár! Oltár! Ezt mondja az Örökkévaló: »Dávid családjából egy fiú születik majd, akit Jósiásnak neveznek. Most a magaslatok papjai áldozatként tömjént égetnek terajtad! De eljön az idő, amikor Jósiás ezeket a papokat fogja rajtad áldozatként elégetni! Bizony, emberi csontokat fog megégetni rajtad!«”
3Isten embere ugyanakkor csodálatos jelt is mutatott, és ezt mondta: „Nézzétek! Ez a jel a bizonyíték arra nézve, hogy amit mondtam, azt valóban az Örökkévaló üzente: Az oltár meg fog hasadni, és a hamu kiömlik belőle.”
4Amikor Jeroboám király meghallotta Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen mondott, elvette a kezét az oltártól, és az Isten emberére mutatott: „Fogjátok el!” — kiáltotta a katonáinak. Ebben a pillanatban megbénult a kinyújtott karja, és visszahúzni már nem tudta. 5Ugyanekkor az oltár meghasadt, és a hamu kiömlött belőle — így teljesedett be az a jel, amelyet az Örökkévaló szava szerint az Isten embere mondott.
6A király ekkor így kérlelte az Isten emberét: „Kérlek, könyörögj Istenedhez, az Örökkévalóhoz, imádkozz értem, hogy a karom meggyógyuljon!”
Ő pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a király karja meggyógyult: ismét olyan lett, mint korábban volt.
7A király ekkor azt mondta neki: „Légy a vendégem! Gyere velem, ülj az asztalomhoz, azután majd megjutalmazlak!”
8De az így válaszolt: „Ha királyságod felét adnád is nekem, akkor sem mennék veled a házadba! Ezen a helyen nem eszem, nem iszom semmit. 9Az Örökkévaló megparancsolta nekem, hogy itt ne egyek, ne igyak semmit, és más úton térjek vissza, mint amelyen jöttem.” 10Ezután Isten embere elment, de másik úton indult vissza Júdába, mint amelyen Bételbe érkezett.
Isten emberének halála
11Ebben az időben élt Bételben egy öreg próféta, akinek a fiai#13:11 fiai Itt az ókori görög fordítást (LXX) követtük. A masszoréta héber szövegben ez áll: „fia”. elújságolták mindazt, amit a Júdából érkezett próféta, Isten embere tett azon a napon, és amit a királynak mondott Bételben. 12Az öreg próféta megkérdezte: „Melyik úton ment el az az ember?” A fiai megmutatták az utat. 13Akkor az öreg próféta azt mondta: „Nyergeljétek föl hamar a szamaramat!” Azok fölnyergelték a szamarát, az öreg próféta pedig elsietett. 14Utolérte Isten emberét, aki éppen egy tölgyfa alatt pihent, s megkérdezte: „Te vagy az Isten embere, aki nemrégen jött Júdából?”
„Én vagyok az” — felelte.
15Akkor az öreg próféta meghívta magához: „Gyere velem, hadd lássalak vendégül!”
16De a másik ezt válaszolta: „Nem mehetek veled vissza Bételbe, és nem lehetek a vendéged. Ezen a helyen nem ehetek-ihatok semmit. 17Az Örökkévaló azt mondta nekem, hogy itt nem szabad semmit ennem, vagy innom, és más úton kell hazatérnem, mint amelyen jöttem.”
18Ekkor az öreg próféta ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te. Egy angyal jött hozzám, és ezt az üzenetet hozta az Örökkévalótól: »Hozd vissza azt az embert a házadba, és lásd vendégül, hogy veled egyen és igyon.«” Ez azonban nem volt igaz, az öreg próféta hazudott a fiatalabb prófétának.
19Így azután mindketten visszatértek az öreg próféta házába, ahol együtt ettek-ittak. 20Még az asztalnál ültek, amikor az Örökkévaló szólt az öreg prófétához, 21aki így kiáltott a fiatalabb prófétának: „Halld meg az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja most neked az Örökkévaló: »Nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának, és megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát! 22Azt parancsolta neked, hogy ezen a helyen ne egyél-igyál semmit, te mégis visszajöttél ide, és ettél-ittál ezen a helyen! Ezért testedet nem fogják őseid sírboltjába temetni.«”
23Miután ettek-ittak, az Isten embere fölnyergelte a szamarát, és elment. 24De útközben rátámadt egy oroszlán, és megölte. Holtteste az úton hevert, az oroszlán és a szamár pedig ott álltak mellette. 25Az arra járók látták az úton heverő holttestet meg a mellette álló oroszlánt, és amikor abba a városba értek, ahol az öreg próféta lakott, elhíresztelték ezt.
26Meghallotta ezt az öreg próféta is, aki azt mondta: „Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Örökkévaló szava iránt, aki ezért kiszolgáltatta az oroszlánnak, hogy az megölje. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.” 27Azután szólt a fiainak, hogy nyergeljék föl a szamarát, 28és odament, ahol a holttest feküdt. Az oroszlán és a szamár még mindig ott álltak a test mellett, de az oroszlán nem nyúlt a halotthoz, sem a szamarat nem bántotta.
29Az öreg próféta föltette a halottat a szamarára, és visszavitte a városba, hogy tisztességgel eltemesse. 30A saját családi sírboltjába temette az Isten emberének holttestét, és elsiratták őt: „Jaj, testvérem!” 31Azután az öreg próféta azt mondta a fiainak: „Mikor meghalok, engem is ide temessetek, Isten embere mellé. Helyezzétek csontjaimat az ő csontjai mellé! 32Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló szava, amelyet ő mondott a bételi oltárról és a magaslatokon emelt templomokról, amelyek Samária városaiban épültek, bizony, mind beteljesedik!”
33Jeroboám király ezek után sem változott meg, hanem tovább folytatta gonoszságait. Ezután is választott magának az egész népből embereket, hogy papokká tegye őket.#13:33 az egész… őket A Törvény szerint csak a Lévi törzséből valók lehettek papok. Aki csak pap akart lenni, azt Jeroboám pappá szentelte, és a magaslatokon állította szolgálatba. 34Jeroboám családjának ez a bűn okozta a vesztét, emiatt irtották ki egészen a föld színéről ezt a családot.
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International