Jeremiás próféta könyve 44
44
Az Örökkévaló üzenete az Egyiptomba menekülteknek
1Ismét szólt Jeremiáshoz az Örökkévaló. Ezúttal azoknak a júdeai menekülteknek üzent, akik Egyiptomban telepedtek le Migdól, Taphanész és Nóf városában, meg Patrósz földjén.
2„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Jól láttátok mindazokat a súlyos csapásokat, amelyekkel Jeruzsálemet és Júda városait sújtottam! Bizony, ezek ma mind lakatlan romhalmazok, 3mert lakosaik gonoszságokat követtek el, és haragra ingereltek, amikor más isteneknek áldoztak, és olyan isteneket imádtak, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. 4Pedig elküldtem hozzátok sok-sok szolgámat, a prófétákat — fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem őket —, hogy kérjelek benneteket: Ne kövessetek el ilyen utálatos és szörnyű gonoszságokat, mert gyűlölöm ezeket! 5De nem hallgattak szavamra, s nem engedelmeskedtetek! Nem hagyták abba, hogy más isteneknek áldozzanak. 6Emiatt lángolt fel haragom, ezért zúdult Júda városaira és Jeruzsálem utcáira keserű indulatom — így lettek kietlen romhalmazzá és lakatlan pusztasággá mindmáig.
7Most hát azt kérdezi az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, Izráel Istene tőletek: Miért követitek el ti is ugyanezt a gonoszságot, amellyel a vesztetekbe rohantok?! Azt akarjátok, hogy mind egy szálig kiirtsanak titeket: férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt? Arra törekedtek, hogy senki se maradjon életben közületek? 8Miért bosszantotok engem még itt, Egyiptom földjén is magatok készítette bálványaitokkal? Miért ingereltek haragra azzal, hogy más isteneknek áldoztok, még itt is, ahová menekültként jöttetek? Bizony, vesztetekre művelitek ezt: a föld minden nemzete előtt átkozottak lesztek, és gúnyolni fognak titeket! Ezt akarjátok?
9Talán elfelejtettétek őseitek gonosz tetteit? Elfelejtettétek azt a rengeteg gonoszságot, amelyet Júda királyai és feleségeik elkövettek? Már nem emlékeztek a saját gonosz tetteitekre és feleségeitek gonoszságaira sem, amelyeket még Júda földjén és Jeruzsálemben műveltetek? 10Mind a mai napig nem aláztátok meg magatokat, nem tiszteltetek és féltetek engem, nem éltetek törvényeim és rendelkezéseim szerint, amelyeket őseiteknek és nektek is adtam!
11Emiatt azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: elhatároztam, hogy ellenetek fordulok, és veszedelmet hozok rátok, sőt, egészen elpusztítom Júda népének ezt a töredékét. 12Bizony, teljesen kipusztítom azokat, akik Júda népe közül úgy határoztak, hogy Egyiptomba mennek, és menekültként ott laknak: teljesen meg fognak semmisülni, és Egyiptom földjén halnak meg mindannyian. Apraja-nagyja, mind elpusztul fegyver vagy éhség által. Átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. 13Ahogyan megbüntettem Jeruzsálem lakosait fegyver, éhség és betegség által, úgy fogom megbüntetni azokat is, akik Júdából Egyiptomba menekültek. 14Néhány menekültet kivéve, senki sem fog közülük megmenekülni és visszatérni Júda földjére, hiába sóvárog a lelkük szülőföldjük után, hogy ismét ott lakhassanak!”
15Ott álltak a tömegben azok a férfiak, akik jól tudták, hogy a feleségük más isteneknek áldoz, és ott voltak ezek az asszonyok is. Ott álltak mindazok a Júdából jött menekültek, akik akkor Egyiptomban laktak. Ezt mondták Jeremiásnak: 16„Az Örökkévaló nevében szóltál hozzánk, de nem fogadjuk el, és nem engedelmeskedünk annak, amit mondtál. 17Sőt, továbbra is tömjént füstölögtetünk és italáldozatot mutatunk be az Ég Királynőjének úgy, ahogy azt megfogadtuk. Ezt tették őseink, királyaink és fejedelmeink is Júda városaiban és Jeruzsálemben, és mi is ezt tettük. Amíg így volt, jól ment a sorunk: megvolt mindenünk, és bőségben éltünk, veszedelem nem ért bennünket. 18Amióta viszont abbahagytuk, hogy tömjént füstölögtessünk és italáldozatot mutassunk be az Ég Királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, és egyre csak pusztulunk: kard és éhség gyilkol közöttünk.”
19Ezután az asszonyok folytatták:#44:19 Ezután… folytatták Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik. „Azt hiszed, Jeremiás, hogy mikor tömjénnel és italáldozattal áldoztunk az Ég Királynőjének, és a tiszteletére kalácsot sütöttünk, amely őt ábrázolta — hogy ezt a férjünk tudta és beleegyezése nélkül tettük?!”
20Akkor Jeremiás így válaszolt a férfiaknak és asszonyoknak, meg az egész népnek: 21„Látjátok, éppen erre emlékezett az Örökkévaló! Ezt nem bocsátotta meg nektek, hogy más isteneknek áldoztatok: őseitek, királyaitok, vezetőitek, és az egyszerű emberek is — mindannyian! Bizony, az Örökkévaló nem felejtette el ezeket, 22és nem tudta tovább elviselni azt a sok utálatos bűnt és gonoszságot, amit műveltetek! Pontosan emiatt pusztult el országotok, ezért lett romhalmazzá, lakatlan és átkozott pusztasággá mindmáig! 23Mivel más isteneknek áldoztatok, mivel folyton vétkeztetek az Örökkévaló ellen, s nem hallgattatok szavára, nem akartatok törvénye szerint élni, nem tartottátok meg rendelkezéseit és intelmeit — emiatt ért utol benneteket mindez a nagy veszedelem és nyomorúság, és emiatt vagytok ma is ilyen helyzetben!”
24Még ezt is mondta Jeremiás az egész népnek, az asszonyokat is beleértve: Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló! 25Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Ti férfiak, feleségeitekkel együtt kijelentettétek előttem, hogy megtartjátok fogadalmaitokat, és valóban úgy is lett: illat- és italáldozatot vittetek az Ég Királynőjének. Rendben van, akkor tartsátok is meg, amit fogadtatok, és teljesítsétek, amit megígértetek! 26Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló! Nézzétek! Megesküdtem nagy nevemre — mondja az Örökkévaló —, hogy közületek, akik Júdából jöttetek Egyiptom földjére, senki sem fogja kiejteni a nevemet! Senki sem fog a nevemre esküt tenni: »Esküszöm az Élő Úrra, az Örökkévalóra!« 27Tudjátok meg, hogy szemmel tartalak benneteket, de nem a javatokra, hanem elpusztításotokra! Gondom lesz rá, hogy mindazok, akik Júdából Egyiptomba menekültek háború, vagy éhség miatt pusztuljanak el, amíg mind elfogynak! 28Közületek néhányan mégis megmenekülnek a fegyverek elől, és Egyiptomból hazatérnek Júdába, de csak kevesen. Bizony, meg fogjátok látni mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, hogy ott letelepedjetek, vajon a ti szavatok teljesedik-e be, vagy az enyém! 29Ez lesz annak a jele — mondja az Örökkévaló —, hogy bizonyosan megbüntetlek titeket ezen a földön: 30Ezt mondja az Örökkévaló: Figyeljétek meg, hogy Egyiptom királyát, Hofra fáraót kiszolgáltatom ellenségeinek, akik az életére törnek. Igen, ugyanúgy kiszolgáltatom, mint Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccarnak, Babilónia királyának.”
Currently Selected:
Jeremiás próféta könyve 44: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
Jeremiás próféta könyve 44
44
Az Örökkévaló üzenete az Egyiptomba menekülteknek
1Ismét szólt Jeremiáshoz az Örökkévaló. Ezúttal azoknak a júdeai menekülteknek üzent, akik Egyiptomban telepedtek le Migdól, Taphanész és Nóf városában, meg Patrósz földjén.
2„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Jól láttátok mindazokat a súlyos csapásokat, amelyekkel Jeruzsálemet és Júda városait sújtottam! Bizony, ezek ma mind lakatlan romhalmazok, 3mert lakosaik gonoszságokat követtek el, és haragra ingereltek, amikor más isteneknek áldoztak, és olyan isteneket imádtak, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. 4Pedig elküldtem hozzátok sok-sok szolgámat, a prófétákat — fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem őket —, hogy kérjelek benneteket: Ne kövessetek el ilyen utálatos és szörnyű gonoszságokat, mert gyűlölöm ezeket! 5De nem hallgattak szavamra, s nem engedelmeskedtetek! Nem hagyták abba, hogy más isteneknek áldozzanak. 6Emiatt lángolt fel haragom, ezért zúdult Júda városaira és Jeruzsálem utcáira keserű indulatom — így lettek kietlen romhalmazzá és lakatlan pusztasággá mindmáig.
7Most hát azt kérdezi az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, Izráel Istene tőletek: Miért követitek el ti is ugyanezt a gonoszságot, amellyel a vesztetekbe rohantok?! Azt akarjátok, hogy mind egy szálig kiirtsanak titeket: férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt? Arra törekedtek, hogy senki se maradjon életben közületek? 8Miért bosszantotok engem még itt, Egyiptom földjén is magatok készítette bálványaitokkal? Miért ingereltek haragra azzal, hogy más isteneknek áldoztok, még itt is, ahová menekültként jöttetek? Bizony, vesztetekre művelitek ezt: a föld minden nemzete előtt átkozottak lesztek, és gúnyolni fognak titeket! Ezt akarjátok?
9Talán elfelejtettétek őseitek gonosz tetteit? Elfelejtettétek azt a rengeteg gonoszságot, amelyet Júda királyai és feleségeik elkövettek? Már nem emlékeztek a saját gonosz tetteitekre és feleségeitek gonoszságaira sem, amelyeket még Júda földjén és Jeruzsálemben műveltetek? 10Mind a mai napig nem aláztátok meg magatokat, nem tiszteltetek és féltetek engem, nem éltetek törvényeim és rendelkezéseim szerint, amelyeket őseiteknek és nektek is adtam!
11Emiatt azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: elhatároztam, hogy ellenetek fordulok, és veszedelmet hozok rátok, sőt, egészen elpusztítom Júda népének ezt a töredékét. 12Bizony, teljesen kipusztítom azokat, akik Júda népe közül úgy határoztak, hogy Egyiptomba mennek, és menekültként ott laknak: teljesen meg fognak semmisülni, és Egyiptom földjén halnak meg mindannyian. Apraja-nagyja, mind elpusztul fegyver vagy éhség által. Átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. 13Ahogyan megbüntettem Jeruzsálem lakosait fegyver, éhség és betegség által, úgy fogom megbüntetni azokat is, akik Júdából Egyiptomba menekültek. 14Néhány menekültet kivéve, senki sem fog közülük megmenekülni és visszatérni Júda földjére, hiába sóvárog a lelkük szülőföldjük után, hogy ismét ott lakhassanak!”
15Ott álltak a tömegben azok a férfiak, akik jól tudták, hogy a feleségük más isteneknek áldoz, és ott voltak ezek az asszonyok is. Ott álltak mindazok a Júdából jött menekültek, akik akkor Egyiptomban laktak. Ezt mondták Jeremiásnak: 16„Az Örökkévaló nevében szóltál hozzánk, de nem fogadjuk el, és nem engedelmeskedünk annak, amit mondtál. 17Sőt, továbbra is tömjént füstölögtetünk és italáldozatot mutatunk be az Ég Királynőjének úgy, ahogy azt megfogadtuk. Ezt tették őseink, királyaink és fejedelmeink is Júda városaiban és Jeruzsálemben, és mi is ezt tettük. Amíg így volt, jól ment a sorunk: megvolt mindenünk, és bőségben éltünk, veszedelem nem ért bennünket. 18Amióta viszont abbahagytuk, hogy tömjént füstölögtessünk és italáldozatot mutassunk be az Ég Királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, és egyre csak pusztulunk: kard és éhség gyilkol közöttünk.”
19Ezután az asszonyok folytatták:#44:19 Ezután… folytatták Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik. „Azt hiszed, Jeremiás, hogy mikor tömjénnel és italáldozattal áldoztunk az Ég Királynőjének, és a tiszteletére kalácsot sütöttünk, amely őt ábrázolta — hogy ezt a férjünk tudta és beleegyezése nélkül tettük?!”
20Akkor Jeremiás így válaszolt a férfiaknak és asszonyoknak, meg az egész népnek: 21„Látjátok, éppen erre emlékezett az Örökkévaló! Ezt nem bocsátotta meg nektek, hogy más isteneknek áldoztatok: őseitek, királyaitok, vezetőitek, és az egyszerű emberek is — mindannyian! Bizony, az Örökkévaló nem felejtette el ezeket, 22és nem tudta tovább elviselni azt a sok utálatos bűnt és gonoszságot, amit műveltetek! Pontosan emiatt pusztult el országotok, ezért lett romhalmazzá, lakatlan és átkozott pusztasággá mindmáig! 23Mivel más isteneknek áldoztatok, mivel folyton vétkeztetek az Örökkévaló ellen, s nem hallgattatok szavára, nem akartatok törvénye szerint élni, nem tartottátok meg rendelkezéseit és intelmeit — emiatt ért utol benneteket mindez a nagy veszedelem és nyomorúság, és emiatt vagytok ma is ilyen helyzetben!”
24Még ezt is mondta Jeremiás az egész népnek, az asszonyokat is beleértve: Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló! 25Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Ti férfiak, feleségeitekkel együtt kijelentettétek előttem, hogy megtartjátok fogadalmaitokat, és valóban úgy is lett: illat- és italáldozatot vittetek az Ég Királynőjének. Rendben van, akkor tartsátok is meg, amit fogadtatok, és teljesítsétek, amit megígértetek! 26Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló! Nézzétek! Megesküdtem nagy nevemre — mondja az Örökkévaló —, hogy közületek, akik Júdából jöttetek Egyiptom földjére, senki sem fogja kiejteni a nevemet! Senki sem fog a nevemre esküt tenni: »Esküszöm az Élő Úrra, az Örökkévalóra!« 27Tudjátok meg, hogy szemmel tartalak benneteket, de nem a javatokra, hanem elpusztításotokra! Gondom lesz rá, hogy mindazok, akik Júdából Egyiptomba menekültek háború, vagy éhség miatt pusztuljanak el, amíg mind elfogynak! 28Közületek néhányan mégis megmenekülnek a fegyverek elől, és Egyiptomból hazatérnek Júdába, de csak kevesen. Bizony, meg fogjátok látni mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, hogy ott letelepedjetek, vajon a ti szavatok teljesedik-e be, vagy az enyém! 29Ez lesz annak a jele — mondja az Örökkévaló —, hogy bizonyosan megbüntetlek titeket ezen a földön: 30Ezt mondja az Örökkévaló: Figyeljétek meg, hogy Egyiptom királyát, Hofra fáraót kiszolgáltatom ellenségeinek, akik az életére törnek. Igen, ugyanúgy kiszolgáltatom, mint Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccarnak, Babilónia királyának.”
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International