Lukács evangéliuma 20
20
Honnan származik Jézus hatalma?
(Mt 21:23–27; Mk 11:27–33)
1Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömüzenetet. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői. 2Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
3Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit: 4az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”
5Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor majd megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 6Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy Bemerítő János próféta volt.” 7Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.”
8„Akkor én sem mondom meg, ki adott nekem felhatalmazást, hogy ezeket tegyem!” — válaszolta Jézus.
Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról
(Mt 21:33–46; Mk 12:1–12)
9Azután egy példázatot mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba. 10Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a termésből a neki járó részt. A bérlők azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték el. 11A tulajdonos ekkor egy másik szolgáját küldte oda, de a bérlők azt is megverték, gyalázatosan bántak vele, és üres kézzel küldték el. 12Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.
13Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek? Elküldöm hozzájuk az egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt talán meg fogják becsülni!« 14Amikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!« 15Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték.
Mit gondoltok, mit fog velük tenni a gazda? 16Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!”
Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Isten ments, hogy ez megtörténjen!” 17Jézus ekkor a szemükbe nézett, és azt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás:
»Éppen az a kő lett a sarokkővé,
amelyet az építők félredobtak«?#20:17 Idézet: Zsolt 118:22.
18Aki ráesik erre a kőre, az összetörik, akire pedig ez a kő zuhan rá, azt szétzúzza.”
19A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy ezt a példázatot Jézus róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna, de nem merték, mert féltek az emberektől.
Ravasz kérdés az adóról
(Mt 22:15–22; Mk 12:13–17)
20Ettől kezdve a törvénytanítók és a főpapok állandóan figyeltették Jézust. Besúgókat küldtek utána, akik istenfélőnek mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje. 21A besúgók ezzel a kérdéssel mentek Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind helyes. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és az igazságnak megfelelően tanítod Isten útját. 22Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
23Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik: 24„Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és felirata van rajta?”
„A császáré” — felelték azok.
25„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
26Ezen a válaszon a besúgók annyira megdöbbentek, hogy szóhoz sem jutottak. Nem tudtak belekötni abba, amit Jézus a nyilvánosság előtt mondott.
A szadduceusok alattomos kérdése
(Mt 22:23–33; Mk 12:18–27)
27Egyszer odament Jézushoz néhány szadduceus. (Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás.) Megkérdezték tőle: 28„Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy a meghalt testvérének mégis legyen utóda.#20:28 ha egy… utóda Lásd 5Móz 25:5–6. 29Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg. 30Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt, 31majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg. 32Azután az asszony is meghalt. 33A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége, hiszen mind a hétnek a felesége volt?”
34Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek. 35De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni. 36Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból. 37Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az Örökkévalót Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.#20:37 Ábrahám… nevezte Idézet: 2Móz 3:6. 38Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene, hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”
39Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen feleltél, Mester!” 40Ettől kezdve többé senki sem merte Jézust kérdezgetni.
A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura
(Mt 22:41–46; Mk 12:35–37)
41Ekkor azonban Jézus is kérdezett tőlük valamit: „Hogyan mondhatják azt a Messiásról, hogy a Dávid fia? 42Hiszen maga Dávid mondja a zsoltárokban:
»Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
Ülj mellém jobb felől,
43amíg ellenségeidet
hatalmad#20:43 hatalmad Szó szerint: „lábad”. alá kényszerítem!«#20:42–43 Idézet: Zsolt 110:1.
44Ha Dávid Urának nevezte a Messiást, hogyan lehet akkor a Messiás Dávidnak a fia?”
Jézus véleménye a törvénytanítókról
(Mt 23:1–36; Mk 12:38–40; Lk 11:37–54)
45Miközben az egész nép hallgatta Jézust, ő a tanítványaihoz fordult: 46„Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán, szeretik a legelőkelőbb helyeket elfoglalni a zsinagógában és az ünnepi vacsorákon. 47Ugyanakkor az özvegyektől csalással elveszik a házukat. Azt akarják, hogy mindenki felfigyeljen rájuk, ezért a nyilvánosság előtt hosszasan imádkoznak. Ők súlyosabb büntetést fognak kapni.”
Currently Selected:
Lukács evangéliuma 20: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
Lukács evangéliuma 20
20
Honnan származik Jézus hatalma?
(Mt 21:23–27; Mk 11:27–33)
1Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömüzenetet. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői. 2Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
3Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit: 4az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”
5Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor majd megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 6Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy Bemerítő János próféta volt.” 7Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.”
8„Akkor én sem mondom meg, ki adott nekem felhatalmazást, hogy ezeket tegyem!” — válaszolta Jézus.
Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról
(Mt 21:33–46; Mk 12:1–12)
9Azután egy példázatot mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba. 10Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a termésből a neki járó részt. A bérlők azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték el. 11A tulajdonos ekkor egy másik szolgáját küldte oda, de a bérlők azt is megverték, gyalázatosan bántak vele, és üres kézzel küldték el. 12Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.
13Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek? Elküldöm hozzájuk az egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt talán meg fogják becsülni!« 14Amikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!« 15Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték.
Mit gondoltok, mit fog velük tenni a gazda? 16Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!”
Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Isten ments, hogy ez megtörténjen!” 17Jézus ekkor a szemükbe nézett, és azt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás:
»Éppen az a kő lett a sarokkővé,
amelyet az építők félredobtak«?#20:17 Idézet: Zsolt 118:22.
18Aki ráesik erre a kőre, az összetörik, akire pedig ez a kő zuhan rá, azt szétzúzza.”
19A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy ezt a példázatot Jézus róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna, de nem merték, mert féltek az emberektől.
Ravasz kérdés az adóról
(Mt 22:15–22; Mk 12:13–17)
20Ettől kezdve a törvénytanítók és a főpapok állandóan figyeltették Jézust. Besúgókat küldtek utána, akik istenfélőnek mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje. 21A besúgók ezzel a kérdéssel mentek Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind helyes. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és az igazságnak megfelelően tanítod Isten útját. 22Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
23Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik: 24„Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és felirata van rajta?”
„A császáré” — felelték azok.
25„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
26Ezen a válaszon a besúgók annyira megdöbbentek, hogy szóhoz sem jutottak. Nem tudtak belekötni abba, amit Jézus a nyilvánosság előtt mondott.
A szadduceusok alattomos kérdése
(Mt 22:23–33; Mk 12:18–27)
27Egyszer odament Jézushoz néhány szadduceus. (Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás.) Megkérdezték tőle: 28„Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy a meghalt testvérének mégis legyen utóda.#20:28 ha egy… utóda Lásd 5Móz 25:5–6. 29Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg. 30Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt, 31majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg. 32Azután az asszony is meghalt. 33A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége, hiszen mind a hétnek a felesége volt?”
34Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek. 35De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni. 36Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból. 37Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az Örökkévalót Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.#20:37 Ábrahám… nevezte Idézet: 2Móz 3:6. 38Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene, hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”
39Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen feleltél, Mester!” 40Ettől kezdve többé senki sem merte Jézust kérdezgetni.
A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura
(Mt 22:41–46; Mk 12:35–37)
41Ekkor azonban Jézus is kérdezett tőlük valamit: „Hogyan mondhatják azt a Messiásról, hogy a Dávid fia? 42Hiszen maga Dávid mondja a zsoltárokban:
»Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
Ülj mellém jobb felől,
43amíg ellenségeidet
hatalmad#20:43 hatalmad Szó szerint: „lábad”. alá kényszerítem!«#20:42–43 Idézet: Zsolt 110:1.
44Ha Dávid Urának nevezte a Messiást, hogyan lehet akkor a Messiás Dávidnak a fia?”
Jézus véleménye a törvénytanítókról
(Mt 23:1–36; Mk 12:38–40; Lk 11:37–54)
45Miközben az egész nép hallgatta Jézust, ő a tanítványaihoz fordult: 46„Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán, szeretik a legelőkelőbb helyeket elfoglalni a zsinagógában és az ünnepi vacsorákon. 47Ugyanakkor az özvegyektől csalással elveszik a házukat. Azt akarják, hogy mindenki felfigyeljen rájuk, ezért a nyilvánosság előtt hosszasan imádkoznak. Ők súlyosabb büntetést fognak kapni.”
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International