Lukács evangéliuma 6
6
Az Emberfia a szombatnak is Ura
(Mt 12:1–8; Mk 2:23–28)
1Egyszer szombaton Jézus gabonaföldeken ment keresztül. A tanítványok téptek a kalászokból, kimorzsolták, és megették a magokat. 2Néhány farizeus felelősségre vonta őket: „Miért tesztek olyat, amit Mózes Törvénye szerint tilos szombaton?”
3De Jézus így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor mind ő, mind az emberei megéheztek? 4Bement Isten házába, elvette és megette az Istennek szentelt kenyereket, és adott belőle azoknak is, akik vele voltak. Pedig a Törvény szerint abból csak a papoknak szabad enniük.” 5Majd így folytatta: „Az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.
Jézus szombaton is gyógyít
(Mt 12:9–14; Mk 3:1–6)
6Egy másik szombaton Jézus a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja megbénult. 7A törvénytanítók és farizeusok gyanakodva lesték Jézust, vajon szombaton is meggyógyítja-e a bénát. Ugyanis mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák Jézust. 8Ő azonban jól tudta, hogy mit gondolnak, mégis a bénához fordult: „Gyere ide, és állj a középre!” Az ember felkelt, és odament.
9Jézus ekkor a többiekhez fordult: „Azt kérdezem tőletek, a Törvény szerint szombaton melyiket szabad: jót tenni valakivel, vagy ártani neki? Mi a helyes: megmenteni, vagy kioltani valakinek az életét?” 10Körülnézett az ott ülőkön, majd ezt mondta a bénának: „Nyújtsd ki a karodat!” Ő kinyújtotta a jobb karját, amely abban a pillanatban meggyógyult. 11A törvénytanítókat és farizeusokat azonban esztelen düh töltötte el, és maguk között arról kezdtek tanakodni, hogyan tudnának végezni Jézussal.
A tizenkét apostol kiválasztása
(Mt 10:1–4; Mk 3:13–19)
12Azokban a napokban történt, hogy Jézus felment egy hegyre, és egész éjjel Istenhez imádkozott. 13Reggel magához hívta a tanítványait. Kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
14Simont, akit Péternek nevezett el,
Andrást, Péter testvérét,
Jakabot,
Jánost,
Fülöpöt,
Bertalant,
15Mátét,
Tamást,
Jakabot, az Alfeus fiát,
Simont, akit zélóta volt,
16Júdást, a Jakab fiát,
és Iskáriótes Júdást, aki később elárulta Jézust.
Boldogok és áldottak vagytok!
(Mt 4:23–25; 5:1–12)
17Ezután Jézus és az apostolok lejöttek a hegyről, és megálltak a síkságon. Velük együtt volt még Jézusnak sok más tanítványa is, és nagy sokaság, amely Júdeából, Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón partvidékéről gyűlt össze. 18Mindannyian azért jöttek, hogy Jézust hallgassák, és meggyógyuljanak betegségeikből. Még azok is meggyógyultak, akik gonosz szellemektől szenvedtek. 19Mindenki meg akarta érinteni Jézust, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.
20Akkor Jézus a tanítványaira nézett, és ezt mondta:
„Boldogok és áldottak vagytok,
akik felismertétek, hogy szükségetek van Istenre,
mert tiétek Isten Királysága!
21Boldogok és áldottak vagytok, akik most éheztek,
mert bőségben lesz részetek!
Boldogok és áldottak vagytok, akik most sírtok,
mert még nevetni fogtok.
22Boldogok és áldottak vagytok, mikor az Emberfia miatt a többiek gyűlölnek és kiközösítenek titeket, szidalmaznak és rosszat mondanak rólatok! 23Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Hiszen az őseik ugyanígy bántak régen a prófétákkal is.
24De jaj nektek, ti gazdagok,
mert már minden jót megkaptatok,
amit ez a földi élet nyújtani tud!
25Jaj nektek, akik most jóllaktok,
és elteltetek minden jóval,
mert még éhezni és szűkölködni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek,
mert még gyászolni és sírni fogtok!
26Jaj nektek, ha mindenki dicsér titeket, mert a régiek is így dicsérték a hamis prófétákat!”
Szeressétek ellenségeiteket!
(Mt 5:38–48; 7:12a)
27„Nektek mondom, akik hallgattok rám: szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket! 28Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket! 29Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is! 30Mindenkinek adj, aki kölcsönkér tőled! Ha valaki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza! 31Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan szeretnétek, hogy bánjanak veletek!
32Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen ezt még a bűnösök is megteszik. 34Ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy vissza is fogják fizetni, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a többi bűnösnek, hogy azután majd visszakapják.
35Szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót velük! Adjatok kölcsön, és ne várjátok, hogy visszaadják! Akkor Isten bőségesen meg fog jutalmazni titeket, és a Magasságos Isten fiai lesztek. Mert Isten jóságos a gonosz és hálátlan emberekhez is. 36Legyetek ezért ti is irgalmasak és könyörületesek, ahogyan Mennyei Atyátok is irgalmas és könyörületes!”
Ne ítéljetek el senkit!
(Mt 7:1–5)
37„Ne ítéljetek el másokat, és akkor titeket sem ítélnek el! Senkit se vádoljatok vagy hibáztassatok, és akkor titeket sem vádolnak majd! Bocsássatok meg másoknak, és akkor nektek is meg fognak bocsátani! 38Adjatok, és akkor nektek is adni fognak! Bőségesen kaptok majd, többet, mint gondolnátok! Olyan sokat öntenek a kezetekbe, hogy nem is bírjátok el, sőt az öletekbe ömlik majd. Mert amilyen mérték szerint adtok másoknak, ti is ugyanolyan mérték szerint fogtok kapni.”
39Jelképes történetekkel tanította őket: „Vezethet-e vak egy másik vakot? Nem! Hiszen akkor mindketten gödörbe esnek!
40A tanítvány nem nagyobb a mesterénél, de ha már teljesen felkészült, ugyanolyan lesz, mint a mestere.”
41„Miért nézed a szálkát a másik szemében, mikor a magadéban még a gerendát sem veszed észre?! 42Hogy mondhatod másnak: »Barátom, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor a saját szemedben lévő gerendát nem látod? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát! Akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy a szálkát is kivehesd a másik szeméből.”
A kétfajta gyümölcs
(Mt 7:17–20; 12:33–35)
43„A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt. 44Minden fát a gyümölcséről lehet felismerni. Tövises bokrok nem teremnek fügét, és a tüskés bozót sem terem szőlőt. 45A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azokból hozza elő mindazt a jót, amit mond és tesz. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból hozza elő mindazt a gonoszságot, amit mond és tesz. Mert a száj azt mondja ki, ami a szívet megtölti.”
A bölcs és az ostoba háza
(Mt 7:24–27)
46„Miért mondjátok nekem: »Uram, Uram!«, ha nem teszitek meg, amit mondok? 47Aki hozzám jön, meghallgatja tanításomat, és engedelmeskedik a szavamnak, 48az hasonló ehhez: egy ember házat épített, és jó mélyre leásta az alapját. Egészen a kőszikláig ásott, és arra alapozta a házát. Azután jött az áradat, beleütközött a házba, és el akarta sodorni, de nem tudta megingatni, mert erős alapra építették.
49Aki pedig hallja a szavamat, de nem engedelmeskedik, az hasonló ehhez: egy ember házat épített, de minden alapozás nélkül, csak a földre. Amikor jött az árvíz, a ház azonnal összedőlt. Csak egy romhalmaz maradt belőle.”
Currently Selected:
Lukács evangéliuma 6: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
Lukács evangéliuma 6
6
Az Emberfia a szombatnak is Ura
(Mt 12:1–8; Mk 2:23–28)
1Egyszer szombaton Jézus gabonaföldeken ment keresztül. A tanítványok téptek a kalászokból, kimorzsolták, és megették a magokat. 2Néhány farizeus felelősségre vonta őket: „Miért tesztek olyat, amit Mózes Törvénye szerint tilos szombaton?”
3De Jézus így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor mind ő, mind az emberei megéheztek? 4Bement Isten házába, elvette és megette az Istennek szentelt kenyereket, és adott belőle azoknak is, akik vele voltak. Pedig a Törvény szerint abból csak a papoknak szabad enniük.” 5Majd így folytatta: „Az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.
Jézus szombaton is gyógyít
(Mt 12:9–14; Mk 3:1–6)
6Egy másik szombaton Jézus a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja megbénult. 7A törvénytanítók és farizeusok gyanakodva lesték Jézust, vajon szombaton is meggyógyítja-e a bénát. Ugyanis mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák Jézust. 8Ő azonban jól tudta, hogy mit gondolnak, mégis a bénához fordult: „Gyere ide, és állj a középre!” Az ember felkelt, és odament.
9Jézus ekkor a többiekhez fordult: „Azt kérdezem tőletek, a Törvény szerint szombaton melyiket szabad: jót tenni valakivel, vagy ártani neki? Mi a helyes: megmenteni, vagy kioltani valakinek az életét?” 10Körülnézett az ott ülőkön, majd ezt mondta a bénának: „Nyújtsd ki a karodat!” Ő kinyújtotta a jobb karját, amely abban a pillanatban meggyógyult. 11A törvénytanítókat és farizeusokat azonban esztelen düh töltötte el, és maguk között arról kezdtek tanakodni, hogyan tudnának végezni Jézussal.
A tizenkét apostol kiválasztása
(Mt 10:1–4; Mk 3:13–19)
12Azokban a napokban történt, hogy Jézus felment egy hegyre, és egész éjjel Istenhez imádkozott. 13Reggel magához hívta a tanítványait. Kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
14Simont, akit Péternek nevezett el,
Andrást, Péter testvérét,
Jakabot,
Jánost,
Fülöpöt,
Bertalant,
15Mátét,
Tamást,
Jakabot, az Alfeus fiát,
Simont, akit zélóta volt,
16Júdást, a Jakab fiát,
és Iskáriótes Júdást, aki később elárulta Jézust.
Boldogok és áldottak vagytok!
(Mt 4:23–25; 5:1–12)
17Ezután Jézus és az apostolok lejöttek a hegyről, és megálltak a síkságon. Velük együtt volt még Jézusnak sok más tanítványa is, és nagy sokaság, amely Júdeából, Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón partvidékéről gyűlt össze. 18Mindannyian azért jöttek, hogy Jézust hallgassák, és meggyógyuljanak betegségeikből. Még azok is meggyógyultak, akik gonosz szellemektől szenvedtek. 19Mindenki meg akarta érinteni Jézust, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.
20Akkor Jézus a tanítványaira nézett, és ezt mondta:
„Boldogok és áldottak vagytok,
akik felismertétek, hogy szükségetek van Istenre,
mert tiétek Isten Királysága!
21Boldogok és áldottak vagytok, akik most éheztek,
mert bőségben lesz részetek!
Boldogok és áldottak vagytok, akik most sírtok,
mert még nevetni fogtok.
22Boldogok és áldottak vagytok, mikor az Emberfia miatt a többiek gyűlölnek és kiközösítenek titeket, szidalmaznak és rosszat mondanak rólatok! 23Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Hiszen az őseik ugyanígy bántak régen a prófétákkal is.
24De jaj nektek, ti gazdagok,
mert már minden jót megkaptatok,
amit ez a földi élet nyújtani tud!
25Jaj nektek, akik most jóllaktok,
és elteltetek minden jóval,
mert még éhezni és szűkölködni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek,
mert még gyászolni és sírni fogtok!
26Jaj nektek, ha mindenki dicsér titeket, mert a régiek is így dicsérték a hamis prófétákat!”
Szeressétek ellenségeiteket!
(Mt 5:38–48; 7:12a)
27„Nektek mondom, akik hallgattok rám: szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket! 28Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket! 29Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is! 30Mindenkinek adj, aki kölcsönkér tőled! Ha valaki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza! 31Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan szeretnétek, hogy bánjanak veletek!
32Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen ezt még a bűnösök is megteszik. 34Ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy vissza is fogják fizetni, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a többi bűnösnek, hogy azután majd visszakapják.
35Szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót velük! Adjatok kölcsön, és ne várjátok, hogy visszaadják! Akkor Isten bőségesen meg fog jutalmazni titeket, és a Magasságos Isten fiai lesztek. Mert Isten jóságos a gonosz és hálátlan emberekhez is. 36Legyetek ezért ti is irgalmasak és könyörületesek, ahogyan Mennyei Atyátok is irgalmas és könyörületes!”
Ne ítéljetek el senkit!
(Mt 7:1–5)
37„Ne ítéljetek el másokat, és akkor titeket sem ítélnek el! Senkit se vádoljatok vagy hibáztassatok, és akkor titeket sem vádolnak majd! Bocsássatok meg másoknak, és akkor nektek is meg fognak bocsátani! 38Adjatok, és akkor nektek is adni fognak! Bőségesen kaptok majd, többet, mint gondolnátok! Olyan sokat öntenek a kezetekbe, hogy nem is bírjátok el, sőt az öletekbe ömlik majd. Mert amilyen mérték szerint adtok másoknak, ti is ugyanolyan mérték szerint fogtok kapni.”
39Jelképes történetekkel tanította őket: „Vezethet-e vak egy másik vakot? Nem! Hiszen akkor mindketten gödörbe esnek!
40A tanítvány nem nagyobb a mesterénél, de ha már teljesen felkészült, ugyanolyan lesz, mint a mestere.”
41„Miért nézed a szálkát a másik szemében, mikor a magadéban még a gerendát sem veszed észre?! 42Hogy mondhatod másnak: »Barátom, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor a saját szemedben lévő gerendát nem látod? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát! Akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy a szálkát is kivehesd a másik szeméből.”
A kétfajta gyümölcs
(Mt 7:17–20; 12:33–35)
43„A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt. 44Minden fát a gyümölcséről lehet felismerni. Tövises bokrok nem teremnek fügét, és a tüskés bozót sem terem szőlőt. 45A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azokból hozza elő mindazt a jót, amit mond és tesz. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból hozza elő mindazt a gonoszságot, amit mond és tesz. Mert a száj azt mondja ki, ami a szívet megtölti.”
A bölcs és az ostoba háza
(Mt 7:24–27)
46„Miért mondjátok nekem: »Uram, Uram!«, ha nem teszitek meg, amit mondok? 47Aki hozzám jön, meghallgatja tanításomat, és engedelmeskedik a szavamnak, 48az hasonló ehhez: egy ember házat épített, és jó mélyre leásta az alapját. Egészen a kőszikláig ásott, és arra alapozta a házát. Azután jött az áradat, beleütközött a házba, és el akarta sodorni, de nem tudta megingatni, mert erős alapra építették.
49Aki pedig hallja a szavamat, de nem engedelmeskedik, az hasonló ehhez: egy ember házat épített, de minden alapozás nélkül, csak a földre. Amikor jött az árvíz, a ház azonnal összedőlt. Csak egy romhalmaz maradt belőle.”
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International