APOSTOLOK CSELEKEDETEI 9
9
1 Saul, aki még mindig fújta magából a fenyegetést és a gyilkos dühöt az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz
2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha bárkit, férfiakat, avagy nőket, ehhez az Úthoz tartozókat találna, megkötözve vihesse Jeruzsálembe.
3 Utazás közben történt, hogy amikor közeledett Damaszkuszhoz, a mennyből hirtelen fény villámlotta körül.
4 Erre a földre bukott és hangot hallott, amely így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
5 „Ki vagy, Uram?” – kérdezte ő, mire ő így felelt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl.
6 De most már kelj fel, menj be a városba, s ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
7 A vele együtt utazó férfiak némán állottak, hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
8 Saul felkelt a földről, ám amikor felnyitotta szemét, semmit sem látott, úgyhogy kézen fogva vezették be Damaszkuszba.
9 Három napig nem látott, nem evett és nem ivott.
10 Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr látomásban megszólította őt: „Anániás!” „– Itt vagyok, Uram!” – felelte ő,
11 mire az Úr így szólt hozzá: „Kelj fel, eredj az Egyenes nevű utcába, ott Júdás házában keresd meg a tárzusinak nevezett Sault. Mert már imádkozik.”
12 Saul pedig látomásban látta, hogy egy Anániás nevű férfi megy be hozzá, s reá teszi kezét azért, hogy lásson.
13 Ugyanakkor Anániás így szólt: „Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben.
14 Itt is meghatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.”
15 De az Úr ezt felelte neki: „Eredj el, mert ő nekem kiválasztott eszközöm arra, hogy nevemet a nemzetek, királyok és Izráel fiai elé vigye.
16 Én majd meg fogom neki mutatni, hogy mennyit kell az én nevemért szenvednie.”
17 Anániás el is ment, bement a házba és miután kezét Saulra tette, így szólt: „Testvérem, Saul, Jézus, az Úr küldött engem, ki neked azon az úton, amelyen jöttél, megjelent, azért, hogy megjöjjön látásod és megtelj Szent Szellemmel.”
18 Erre tüstént, mintha hályog esett volna le Saul szeméről, megjött a látása. Azután felkelt, bemerítkezett
19 és miután táplálékot vett magához, megerősödött.
20 Egy ideig a Damaszkuszban levő tanítványoknál időzött, és gyülekezeteikben azonnal hirdette Jézust, hogy ő Istennek Fia.
21 Akik hallották, mindannyian magukon kívül voltak a csodálkozástól és ezt mondották: „Nem ő volt-e az, aki Jeruzsálemben pusztította azokat, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött-e, hogy őket megkötözve vigye a főpapokhoz?”
22 Saul pedig mindig több hatalomra tett szert, úgyhogy nagy zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva, hogy Jézus a Krisztus.
23 Mikor már meglehetősen sok idő eltelt, a zsidók összebeszéltek, hogy megölik őt.
24 Saulnak azonban tudomására jutott alattomos tervük. Éjjel-nappal szemmel tartották a kapukat, hogy megölhessék.
25 Ám a tanítványok fogták őt és éjszaka, gyümölcsös kosárban a falon át leeresztették.
26 Mikor Jeruzsálembe megérkezett, ott csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindannyian féltek tőle és nem hitték el, hogy tanítvány.
27 Barnabás erre magához vette őt, és az apostolokhoz vezette, elbeszélte nekik, hogy miképp látta meg az úton az Urat és hogy szólott vele, hogy Damaszkuszban miképp szólt nyilvánosan Jézus nevében.
28 Idő múltán bejáratos lett náluk, Jeruzsálemben,
29 és szabadon szólott az Úr nevében, beszélt, vitatkozott a hellenistákkal, akik rajta voltak, hogy őt elpusztítsák.
30 Mikor a testvérek megtudták szándékukat, levitték Sault Cézáreába, és útnak indították Tarzusba.
31 Az egész Júdeában, Galileában és Szamáriában az eklézsiának békessége volt s közben épült, az Úr félelmében előrehaladt és a Szent Szellem bátorítása szaporodott benne.
32 Amikor Péter e helyeket bejárta, történt, hogy eljutott a Liddában lakó szentekhez is.
33 Ott talált egy Éneász nevű embert, ki nyolc év óta hordágyon fekvő gutaütött volt.
34 „Éneász – szólította meg Péter –, meggyógyít téged a Krisztus Jézus. Kelj fel és vesd meg az ágyadat!” Tüstént felkelt.
35 A Liddában és Száronban lakók mind látták őt s megtértek az Úrhoz.
36 Joppéban volt egy bizonyos nőtanítvány, a neve Tábita, mely lefordítva Dorkászt, azaz Zergét jelent. Jótettek, könyöradományok osztása töltötték be életét.
37 Azokban a napokban történt azonban, hogy elerőtlenült és meghalt. Miután megmosták, elhelyezték a felső házban.
38 Mivel Lidda közel esik Joppéhoz és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két férfit elküldtek hozzá, hogy kérleljék meg: „Késlekedés nélkül jöjj át hozzánk!”
39 Péter felkerekedett és elment velük. Amikor megérkezett, felvitték a felső házba, ott eléje álltak az özvegyek valamennyien és sírva mutogatták azokat a köpenyeket és köntösöket, amelyeket még mikor velük volt, Dorkász készített.
40 Péter erre mindenkit kiűzött, térdre borult és úgy imádkozott. Azután visszafordult a testhez és ezt mondotta: „Tábita, kelj fel!” Az felnyitotta szemét, és amikor Pétert meglátta, felült.
41 Péter a kezét nyújtotta neki, talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyeket, és élve eléjük állította Tábitát.
42 A dolog egész Joppéban ismeretessé vált, úgyhogy sokan hittek az Úrban.
43 Úgy történt, hogy Péter meglehetősen sok időn át maradt még Joppéban egy bizonyos Simon tímárnál.
Currently Selected:
APOSTOLOK CSELEKEDETEI 9: CSIA
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
APOSTOLOK CSELEKEDETEI 9
9
1 Saul, aki még mindig fújta magából a fenyegetést és a gyilkos dühöt az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz
2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha bárkit, férfiakat, avagy nőket, ehhez az Úthoz tartozókat találna, megkötözve vihesse Jeruzsálembe.
3 Utazás közben történt, hogy amikor közeledett Damaszkuszhoz, a mennyből hirtelen fény villámlotta körül.
4 Erre a földre bukott és hangot hallott, amely így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
5 „Ki vagy, Uram?” – kérdezte ő, mire ő így felelt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl.
6 De most már kelj fel, menj be a városba, s ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
7 A vele együtt utazó férfiak némán állottak, hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
8 Saul felkelt a földről, ám amikor felnyitotta szemét, semmit sem látott, úgyhogy kézen fogva vezették be Damaszkuszba.
9 Három napig nem látott, nem evett és nem ivott.
10 Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr látomásban megszólította őt: „Anániás!” „– Itt vagyok, Uram!” – felelte ő,
11 mire az Úr így szólt hozzá: „Kelj fel, eredj az Egyenes nevű utcába, ott Júdás házában keresd meg a tárzusinak nevezett Sault. Mert már imádkozik.”
12 Saul pedig látomásban látta, hogy egy Anániás nevű férfi megy be hozzá, s reá teszi kezét azért, hogy lásson.
13 Ugyanakkor Anániás így szólt: „Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben.
14 Itt is meghatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.”
15 De az Úr ezt felelte neki: „Eredj el, mert ő nekem kiválasztott eszközöm arra, hogy nevemet a nemzetek, királyok és Izráel fiai elé vigye.
16 Én majd meg fogom neki mutatni, hogy mennyit kell az én nevemért szenvednie.”
17 Anániás el is ment, bement a házba és miután kezét Saulra tette, így szólt: „Testvérem, Saul, Jézus, az Úr küldött engem, ki neked azon az úton, amelyen jöttél, megjelent, azért, hogy megjöjjön látásod és megtelj Szent Szellemmel.”
18 Erre tüstént, mintha hályog esett volna le Saul szeméről, megjött a látása. Azután felkelt, bemerítkezett
19 és miután táplálékot vett magához, megerősödött.
20 Egy ideig a Damaszkuszban levő tanítványoknál időzött, és gyülekezeteikben azonnal hirdette Jézust, hogy ő Istennek Fia.
21 Akik hallották, mindannyian magukon kívül voltak a csodálkozástól és ezt mondották: „Nem ő volt-e az, aki Jeruzsálemben pusztította azokat, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött-e, hogy őket megkötözve vigye a főpapokhoz?”
22 Saul pedig mindig több hatalomra tett szert, úgyhogy nagy zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva, hogy Jézus a Krisztus.
23 Mikor már meglehetősen sok idő eltelt, a zsidók összebeszéltek, hogy megölik őt.
24 Saulnak azonban tudomására jutott alattomos tervük. Éjjel-nappal szemmel tartották a kapukat, hogy megölhessék.
25 Ám a tanítványok fogták őt és éjszaka, gyümölcsös kosárban a falon át leeresztették.
26 Mikor Jeruzsálembe megérkezett, ott csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindannyian féltek tőle és nem hitték el, hogy tanítvány.
27 Barnabás erre magához vette őt, és az apostolokhoz vezette, elbeszélte nekik, hogy miképp látta meg az úton az Urat és hogy szólott vele, hogy Damaszkuszban miképp szólt nyilvánosan Jézus nevében.
28 Idő múltán bejáratos lett náluk, Jeruzsálemben,
29 és szabadon szólott az Úr nevében, beszélt, vitatkozott a hellenistákkal, akik rajta voltak, hogy őt elpusztítsák.
30 Mikor a testvérek megtudták szándékukat, levitték Sault Cézáreába, és útnak indították Tarzusba.
31 Az egész Júdeában, Galileában és Szamáriában az eklézsiának békessége volt s közben épült, az Úr félelmében előrehaladt és a Szent Szellem bátorítása szaporodott benne.
32 Amikor Péter e helyeket bejárta, történt, hogy eljutott a Liddában lakó szentekhez is.
33 Ott talált egy Éneász nevű embert, ki nyolc év óta hordágyon fekvő gutaütött volt.
34 „Éneász – szólította meg Péter –, meggyógyít téged a Krisztus Jézus. Kelj fel és vesd meg az ágyadat!” Tüstént felkelt.
35 A Liddában és Száronban lakók mind látták őt s megtértek az Úrhoz.
36 Joppéban volt egy bizonyos nőtanítvány, a neve Tábita, mely lefordítva Dorkászt, azaz Zergét jelent. Jótettek, könyöradományok osztása töltötték be életét.
37 Azokban a napokban történt azonban, hogy elerőtlenült és meghalt. Miután megmosták, elhelyezték a felső házban.
38 Mivel Lidda közel esik Joppéhoz és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két férfit elküldtek hozzá, hogy kérleljék meg: „Késlekedés nélkül jöjj át hozzánk!”
39 Péter felkerekedett és elment velük. Amikor megérkezett, felvitték a felső házba, ott eléje álltak az özvegyek valamennyien és sírva mutogatták azokat a köpenyeket és köntösöket, amelyeket még mikor velük volt, Dorkász készített.
40 Péter erre mindenkit kiűzött, térdre borult és úgy imádkozott. Azután visszafordult a testhez és ezt mondotta: „Tábita, kelj fel!” Az felnyitotta szemét, és amikor Pétert meglátta, felült.
41 Péter a kezét nyújtotta neki, talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyeket, és élve eléjük állította Tábitát.
42 A dolog egész Joppéban ismeretessé vált, úgyhogy sokan hittek az Úrban.
43 Úgy történt, hogy Péter meglehetősen sok időn át maradt még Joppéban egy bizonyos Simon tímárnál.
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in