2 Sámuel 15
15
Absolon lázadása
1Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon #1 Kir. 1,5. szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak. 2És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád; 3Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál. 4Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki. 5Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt. 6És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala. 7Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem #rész2,1.4. Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak; 8Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok. 9Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba. 10Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban. 11És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról. 12És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való #rész17,23. Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.
Dávid futása
13És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik. 14Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és #Zsolt. 3,1. fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével. 15Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid. 16Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz #rész5,13. ágyasát, hogy őrizzék a házat. 17És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál. 18És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, #1 Kir. 1,38. a Peleteusok mind, a #rész8,18. Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt. 19Monda pedig a király #rész18,2. a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre. 20Csak tegnap #vers 18. jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled. 21És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind #Ruth 1,16. életében, ott lesz a te szolgád is. 22Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának. 23És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé. 24És ímé vele vala #rész8,17. Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár #1 Sám. 22,20.23. is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék. 25És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát. 26Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék #1 Sám. 3,18. velem úgy, a mint néki tetszik. 27Monda annakfelette a király Sádók papnak: #rész8,17. Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt. 28Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem #vers 36. izentek. 29Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe #rész6,16.17. az Isten ládáját, és otthon maradának. 30Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, #rész19,4. saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának. 31Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg #vers 12. rész16,23. 17,23. az Akhitófel tanácsát. 32És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, #vers 37. ki ruháját megszaggatá és földet #Jób. 2,12. hinte fejére. 33És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem; 34De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem #rész17,1–14.23. való tanácsát. 35És ímé veled lesznek ott #vers 27.28. Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak. 36Ímé ott van velök az ő két #vers 27.28. fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok. 37Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja #vers 32. 1 Krón. 27,33. a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.
Currently Selected:
2 Sámuel 15: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain
2 Sámuel 15
15
Absolon lázadása
1Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon #1 Kir. 1,5. szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak. 2És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád; 3Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál. 4Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki. 5Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt. 6És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala. 7Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem #rész2,1.4. Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak; 8Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok. 9Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba. 10Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban. 11És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról. 12És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való #rész17,23. Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.
Dávid futása
13És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik. 14Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és #Zsolt. 3,1. fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével. 15Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid. 16Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz #rész5,13. ágyasát, hogy őrizzék a házat. 17És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál. 18És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, #1 Kir. 1,38. a Peleteusok mind, a #rész8,18. Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt. 19Monda pedig a király #rész18,2. a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre. 20Csak tegnap #vers 18. jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled. 21És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind #Ruth 1,16. életében, ott lesz a te szolgád is. 22Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának. 23És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé. 24És ímé vele vala #rész8,17. Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár #1 Sám. 22,20.23. is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék. 25És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát. 26Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék #1 Sám. 3,18. velem úgy, a mint néki tetszik. 27Monda annakfelette a király Sádók papnak: #rész8,17. Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt. 28Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem #vers 36. izentek. 29Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe #rész6,16.17. az Isten ládáját, és otthon maradának. 30Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, #rész19,4. saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának. 31Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg #vers 12. rész16,23. 17,23. az Akhitófel tanácsát. 32És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, #vers 37. ki ruháját megszaggatá és földet #Jób. 2,12. hinte fejére. 33És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem; 34De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem #rész17,1–14.23. való tanácsát. 35És ímé veled lesznek ott #vers 27.28. Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak. 36Ímé ott van velök az ő két #vers 27.28. fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok. 37Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja #vers 32. 1 Krón. 27,33. a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain