Cselekedetek 26
26
Pál igazolja magát Festus előtt és Agrippa király előtt. Mindketten beismerik ártatlanságát.
1Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott: 2Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon; 3Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen! 4Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben #Csel. 22,3. folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. 5Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. 6Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért #Csel. 24,14. 28,20. állok itt ítélet alatt: 7Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól. 8Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. 10Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe #Csel. 8,3. 9,1.2. 22,4.5.19. Gal. 1,13. vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, #Csel. 8,1. 22,20. szavazatommal hozzájárultam. 11És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is. 12E dologban épen útban lévén Damaskus #rész9,1. rész22,1. felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel, 13Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala. 14Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. 15Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz. 16De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni #Csel. 22,15.17.18. 2 Kor. 12,2–4.; 17Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most #Csel. 22,21. küldelek, 18Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra #2 Kor. 4,6. Eféz. 5,8. Kol. 1,12.13. és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között #Csel. 20,32. Eféz. 1,18. osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. 19Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt; 20Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, #Csel. 9,20–22.28.29. majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az #Csel. 20,21. Istenhez, a megtéréshez méltó #Mát. 3,8. Luk. 3,8. cselekedeteket cselekedvén. 21Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a #Csel. 21,30.31. templomban. 22De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: 23Hogy #Ésa. 53,4. Csel. 17,3. a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot #1 Kor. 15,20.23. Kol. 1,18. fog hirdetni e népnek és a #Ésa. 42,6. 49,6. Csel. 13,47. pogányoknak. 24Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged #1 Kor. 1,18.23. őrültségbe visz. 25Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. 26Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez. 27Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek. 29Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva. 30És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek; 31És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember. 32Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.
Currently Selected:
Cselekedetek 26: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain
Cselekedetek 26
26
Pál igazolja magát Festus előtt és Agrippa király előtt. Mindketten beismerik ártatlanságát.
1Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott: 2Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon; 3Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen! 4Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben #Csel. 22,3. folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. 5Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. 6Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért #Csel. 24,14. 28,20. állok itt ítélet alatt: 7Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól. 8Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. 10Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe #Csel. 8,3. 9,1.2. 22,4.5.19. Gal. 1,13. vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, #Csel. 8,1. 22,20. szavazatommal hozzájárultam. 11És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is. 12E dologban épen útban lévén Damaskus #rész9,1. rész22,1. felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel, 13Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala. 14Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. 15Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz. 16De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni #Csel. 22,15.17.18. 2 Kor. 12,2–4.; 17Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most #Csel. 22,21. küldelek, 18Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra #2 Kor. 4,6. Eféz. 5,8. Kol. 1,12.13. és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között #Csel. 20,32. Eféz. 1,18. osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. 19Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt; 20Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, #Csel. 9,20–22.28.29. majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az #Csel. 20,21. Istenhez, a megtéréshez méltó #Mát. 3,8. Luk. 3,8. cselekedeteket cselekedvén. 21Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a #Csel. 21,30.31. templomban. 22De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: 23Hogy #Ésa. 53,4. Csel. 17,3. a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot #1 Kor. 15,20.23. Kol. 1,18. fog hirdetni e népnek és a #Ésa. 42,6. 49,6. Csel. 13,47. pogányoknak. 24Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged #1 Kor. 1,18.23. őrültségbe visz. 25Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. 26Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez. 27Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek. 29Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva. 30És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek; 31És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember. 32Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain