Ezékiel 1
1
Az Úr dicsőségének megjelenése a Kérubokon
1És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat. 2A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin #2 Kir. 24,8–16. király fogságba vitelének). 3Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze. 4És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. 5És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok #vers 10. vala, 6És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya #Jel. 4,6.7.8. mindenikőjöknek; 7És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe. 8Továbbá emberi kezek #rész10,8. valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai. 9Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája #1 Kir. 6,27. irányában megy vala. 10És orczájok formája vala emberi orcza, #rész10,14. Jel. 4,7. továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul; 11És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé #Ésa. 6,2. testöket. 12És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban. 13És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből #Ésa. 6,6. Jel. 8,5. villámlás jöve ki. 14És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása. 15És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett #vers 10. rész10,9. mind az ő négy orczájok felől. 16A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék #rész10,9. a másik kerék közepében volna; 17Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban; 18És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva #rész10,12. Jel. 4,6. valának szemekkel köröskörül mind a négynél. 19És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is. 20A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala #vers 12. a kerekekben. 21Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. 22És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, #2 Móz. 24,10. Jób. 37,17. Jel. 4,6. olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett. 23És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő #vers 9.11. testöket. 24És hallám szárnyaik #Zsolt. 29,3–9. rész 3,13. zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. 25És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat. 26És a mennyezeten felül, a mely fejök felett #vers 22. 2 Móz. 24,10. Ésa. 6,1. Dán. 7,9.13.14. 1 Móz. 1,26. vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; 27És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala #rész8,2. körülötte, 28Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének #1 Móz. 9,12–17. Jel. 4,3. 4 Móz. 12,8. formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.
Currently Selected:
Ezékiel 1: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain
Ezékiel 1
1
Az Úr dicsőségének megjelenése a Kérubokon
1És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat. 2A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin #2 Kir. 24,8–16. király fogságba vitelének). 3Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze. 4És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. 5És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok #vers 10. vala, 6És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya #Jel. 4,6.7.8. mindenikőjöknek; 7És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe. 8Továbbá emberi kezek #rész10,8. valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai. 9Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája #1 Kir. 6,27. irányában megy vala. 10És orczájok formája vala emberi orcza, #rész10,14. Jel. 4,7. továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul; 11És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé #Ésa. 6,2. testöket. 12És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban. 13És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből #Ésa. 6,6. Jel. 8,5. villámlás jöve ki. 14És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása. 15És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett #vers 10. rész10,9. mind az ő négy orczájok felől. 16A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék #rész10,9. a másik kerék közepében volna; 17Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban; 18És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva #rész10,12. Jel. 4,6. valának szemekkel köröskörül mind a négynél. 19És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is. 20A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala #vers 12. a kerekekben. 21Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. 22És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, #2 Móz. 24,10. Jób. 37,17. Jel. 4,6. olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett. 23És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő #vers 9.11. testöket. 24És hallám szárnyaik #Zsolt. 29,3–9. rész 3,13. zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. 25És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat. 26És a mennyezeten felül, a mely fejök felett #vers 22. 2 Móz. 24,10. Ésa. 6,1. Dán. 7,9.13.14. 1 Móz. 1,26. vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; 27És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala #rész8,2. körülötte, 28Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének #1 Móz. 9,12–17. Jel. 4,3. 4 Móz. 12,8. formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain