Ézsaiás 40
40
Örömhír a fogságban
1Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– mondja Istenetek.
2Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel,
és hirdessétek neki,
hogy letelt rabsága,
megbűnhődött bűnéért,
hiszen kétszeresen sújtotta
az Úr keze minden vétkéért.
3Egy hang kiált:
Építsetek utat a pusztában az Úrnak!
Készítsetek egyenes utat
Istenünknek a kietlen tájon át!
4Emelkedjék föl minden völgy,
süllyedjen le minden hegy és halom,
legyen az egyenetlen egyenessé
és a dombvidék síksággá!
5Mert megjelenik az Úr dicsősége,
látni fogja minden ember egyaránt.
– Az Úr maga mondja ezt.
6Egy hang szól: Kiálts!
Én megkérdeztem: Mit kiáltsak?
Minden test csak fű,
és minden szépsége, mint a mezei virágé.
7Elszárad a fű, elhervad a virág,
ha ráfúj az Úr szele.
– Bizony, csak fű a nép!
8Elszárad a fű, elhervad a virág,
de Istenünk igéje örökre megmarad.
9Magas hegyre menj föl,
ki örömhírt viszel a Sionnak,
harsány hangon kiálts,
ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek!
Kiálts, ne félj!
Mondd Júda városainak:
Itt van Istenetek!
10Az én Uram, az Úr
jön hatalommal,
karja uralkodik.
Vele jön szerzeménye,
előtte jön, amiért fáradozott.
11Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,
karjára gyűjti a bárányokat,
ölébe veszi őket,
az anyajuhokat szelíden terelgeti.
Nincs Istenhez fogható senki
12Ki mérte meg markával a tenger vizét,
ki mérte meg arasszal az eget?
Ki mérte meg vékával a föld porát,
ki tette mérlegre a hegyeket,
és mérlegserpenyőbe a halmokat?
13Ki irányította az Úr lelkét,
ki volt tanácsadója, aki oktatta?
14Kivel tanácskozott,
ki világosította fel őt?
Ki tanította meg a helyes eljárásra,
ki tanította tudományra,
és ki oktatta értelmes cselekvésre?
15A népek olyanok előtte,
mint egy vízcsepp a vödörben,
annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn,
a szigetek egy homokszemnek számítanak.
16A Libánon fája nem elég a tűzre,
állata nem elég az égőáldozathoz.
17A népek mind semmik előtte,
puszta semmiségnek tartja őket.
18Kihez hasonlíthatnátok az Istent,
és hogyan készíthetnétek el képmását?
19A mesterember bálványszobrot önt,
az ötvös bevonja arannyal,
és ezüstláncot forraszt hozzá.
20Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte,
nem korhadó fát választ,
ügyes mesterembert keres,
hogy olyan bálványszobrot készítsen,
amely nem inog.
21Hát nem tudjátok, nem hallottátok,
nem mondták el nektek a kezdetektől fogva,
nem magyarázták el a föld alapozását?
22Az, aki ott trónol a földkerekség fölött,
ahonnan lakói csak sáskának látszanak,
fátyolként terítette ki az eget,
kifeszítette, mint egy lakósátrat.
23Semmivé teszi a fejedelmeket,
a föld bíráit megsemmisíti.
24Alig ültették el, alig vetették el őket,
alig vert gyökeret törzsük a földben,
ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak,
elragadja őket, mint szélvész a pelyvát.
25Kihez hasonlíthatnátok engem,
kivel mérhetnétek össze?
– mondja a Szent.
26Tekintsetek föl a magasba,
és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?
Kivezeti seregüket szám szerint,
mindnyájukat név szerint szólítja;
olyan hatalmas és erőteljes,
hogy egy sem mer hiányozni.
27Miért mondod ezt, Jákób,
miért beszélsz így, Izráel:
Rejtve van sorsom az Úr előtt,
nem kerül ügyem Isten elé.
28Hát nem tudod, hát nem hallottad?
Örökkévaló Isten az Úr,
ő a földkerekség teremtője!
Nem fárad el, és nem lankad el,
értelme kifürkészhetetlen.
29Erőt ad a megfáradtnak,
és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
30Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,
még a legkiválóbbak is megbotlanak.
31De akik az Úrban bíznak,
erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak meg,
járnak, és nem fáradnak el.
Currently Selected:
Ézsaiás 40: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
