Ézsaiás 43
43
Isten Izráel megváltója
1De most így szól az Úr,
a te teremtőd, Jákób,
a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak, enyém vagy!
2Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,
és ha folyókon, azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg,
a láng nem éget meg téged.
3Mert én, az Úr vagyok a te Istened,
Izráel Szentje, a te szabadítód!
Kárpótlásul adom érted Egyiptomot,
Etiópiát és Szebát adom helyetted.
4Mivel drágának tartalak
és becsesnek, és mivel szeretlek,
embereket adok helyetted,
életedért cserébe nemzeteket.
5Ne félj, mert én veled vagyok!
Napkeletről visszahozom gyermekeidet,
és napnyugatról összegyűjtelek.
6Ezt mondom északnak: Add ide! –
és délnek: Ne tartsd fogva!
Hozd ide fiaimat a messzeségből,
leányaimat a föld széléről,
7mindenkit, akit rólam neveztek el,
akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam.
Istenen kívül nincs más szabadító
8Hozd ki a népet,
amely vak, pedig van szeme,
és süket, pedig van füle!
9Gyűljön egybe minden nép,
jöjjenek össze a nemzetek!
Ki tudja közülük megmondani
és tudtunkra adni, hogy mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat, bizonyítsák igazuk,
hogy aki hallja, azt mondja rá: Úgy van!
10Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,
és az én szolgám, akit kiválasztottam,
hogy megismerjetek, higgyetek bennem,
és megértsétek, hogy csak én vagyok.
Előttem nem lett isten,
és utánam sem lesz!
11Én, én vagyok az Úr,
rajtam kívül nincs szabadító.
12Én mondtam meg, hogy megszabadítalak,
én hirdettem, nem valami idegen isten.
Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,
hogy én Isten vagyok.
13Ezután is csak én leszek!
Nincs, aki kezemből kiragadjon,
ha én cselekszem, ki másíthatja meg?
Isten utat készít népének a pusztán át
14Ezt mondja az Úr,
megváltótok, Izráel Szentje:
A ti érdeketekben küldök Babilonba,
letöröm az összes zárat,
a káldeusok pedig jajveszékelnek.
15Én, az Úr vagyok a ti szentetek,
Izráel teremtője, a ti királyotok.
16Ezt mondja az Úr,
aki utat készített a tengeren,
ösvényt a hatalmas vízen át,
17aki hagyta, hogy kivonuljanak
a harci kocsik és lovak,
a hadsereg és a harcosok,
és most ott feküsznek,
nem kelnek föl többé,
elaludtak, elhamvadtak,
mint a mécses:
18Ne a régi dolgokat emlegessétek,
ne a múlton tűnődjetek!
19Mert én újat cselekszem,
most kezd kibontakozni –
talán nem tudjátok?
Már készítem az utat a pusztában,
a sivatagban folyókat fakasztok.
20Még a mezei vadak is
dicsőíteni fognak engem,
a sakálok és a struccok is,
mert vizet fakasztok a pusztában
és folyókat a sivatagban,
hogy inni adjak választott népemnek,
21a népnek, amelyet magamnak formáltam,
hogy hirdesse dicséretemet.
Izráel hűtlensége
22De nem engem hívtál segítségül, Jákób,
nem értem fáradoztál, Izráel!
23Nem nekem hoztál
bárányt égőáldozatul,
véresáldozataiddal
nem engem dicsőítettél.
Nem én voltam,
akinek ételáldozattal szolgáltál,
nem én voltam,
akiért tömjénezéssel fáradoztál.
24Nem nekem vettél
drága pénzen jó illatú nádat,
nem engem árasztottál el
véresáldozataid kövérjével.
Bizony, nekem csak
vétkeiddel szolgáltál,
énértem csak bűnökkel fáradoztál.
25Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis
álnokságodat önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem.
26Panaszod van ellenem?
Akkor törvénykezzünk!
Mondd csak el, amivel igazolhatnád magad!
27Már ősatyád is vétkezett ellenem,
és szószólóid elpártoltak tőlem.
28Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit,
hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot,
és káromolják Izráelt.
Currently Selected:
Ézsaiás 43: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
Ézsaiás 43
43
Isten Izráel megváltója
1De most így szól az Úr,
a te teremtőd, Jákób,
a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak, enyém vagy!
2Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,
és ha folyókon, azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg,
a láng nem éget meg téged.
3Mert én, az Úr vagyok a te Istened,
Izráel Szentje, a te szabadítód!
Kárpótlásul adom érted Egyiptomot,
Etiópiát és Szebát adom helyetted.
4Mivel drágának tartalak
és becsesnek, és mivel szeretlek,
embereket adok helyetted,
életedért cserébe nemzeteket.
5Ne félj, mert én veled vagyok!
Napkeletről visszahozom gyermekeidet,
és napnyugatról összegyűjtelek.
6Ezt mondom északnak: Add ide! –
és délnek: Ne tartsd fogva!
Hozd ide fiaimat a messzeségből,
leányaimat a föld széléről,
7mindenkit, akit rólam neveztek el,
akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam.
Istenen kívül nincs más szabadító
8Hozd ki a népet,
amely vak, pedig van szeme,
és süket, pedig van füle!
9Gyűljön egybe minden nép,
jöjjenek össze a nemzetek!
Ki tudja közülük megmondani
és tudtunkra adni, hogy mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat, bizonyítsák igazuk,
hogy aki hallja, azt mondja rá: Úgy van!
10Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,
és az én szolgám, akit kiválasztottam,
hogy megismerjetek, higgyetek bennem,
és megértsétek, hogy csak én vagyok.
Előttem nem lett isten,
és utánam sem lesz!
11Én, én vagyok az Úr,
rajtam kívül nincs szabadító.
12Én mondtam meg, hogy megszabadítalak,
én hirdettem, nem valami idegen isten.
Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –,
hogy én Isten vagyok.
13Ezután is csak én leszek!
Nincs, aki kezemből kiragadjon,
ha én cselekszem, ki másíthatja meg?
Isten utat készít népének a pusztán át
14Ezt mondja az Úr,
megváltótok, Izráel Szentje:
A ti érdeketekben küldök Babilonba,
letöröm az összes zárat,
a káldeusok pedig jajveszékelnek.
15Én, az Úr vagyok a ti szentetek,
Izráel teremtője, a ti királyotok.
16Ezt mondja az Úr,
aki utat készített a tengeren,
ösvényt a hatalmas vízen át,
17aki hagyta, hogy kivonuljanak
a harci kocsik és lovak,
a hadsereg és a harcosok,
és most ott feküsznek,
nem kelnek föl többé,
elaludtak, elhamvadtak,
mint a mécses:
18Ne a régi dolgokat emlegessétek,
ne a múlton tűnődjetek!
19Mert én újat cselekszem,
most kezd kibontakozni –
talán nem tudjátok?
Már készítem az utat a pusztában,
a sivatagban folyókat fakasztok.
20Még a mezei vadak is
dicsőíteni fognak engem,
a sakálok és a struccok is,
mert vizet fakasztok a pusztában
és folyókat a sivatagban,
hogy inni adjak választott népemnek,
21a népnek, amelyet magamnak formáltam,
hogy hirdesse dicséretemet.
Izráel hűtlensége
22De nem engem hívtál segítségül, Jákób,
nem értem fáradoztál, Izráel!
23Nem nekem hoztál
bárányt égőáldozatul,
véresáldozataiddal
nem engem dicsőítettél.
Nem én voltam,
akinek ételáldozattal szolgáltál,
nem én voltam,
akiért tömjénezéssel fáradoztál.
24Nem nekem vettél
drága pénzen jó illatú nádat,
nem engem árasztottál el
véresáldozataid kövérjével.
Bizony, nekem csak
vétkeiddel szolgáltál,
énértem csak bűnökkel fáradoztál.
25Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis
álnokságodat önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem.
26Panaszod van ellenem?
Akkor törvénykezzünk!
Mondd csak el, amivel igazolhatnád magad!
27Már ősatyád is vétkezett ellenem,
és szószólóid elpártoltak tőlem.
28Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit,
hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot,
és káromolják Izráelt.
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014