Ézsaiás 45
45
1Ezt mondja az Úr
fölkentjének, Círusnak,
akinek erősen fogom a jobb kezét,
népeket terítek le előtte,
és királyok övét oldom meg,
kitárulnak előtte az ajtók,
nem maradnak zárva a kapuk:
2Én megyek előtted,
a rögös utat elegyengetem,
az ércajtókat betöröm,
és a vaszárakat leverem.
3Neked adom a sötétség kincseit,
az elrejtett drágaságokat,
hogy megtudd: én vagyok az Úr,
aki téged néven szólított, Izráel Istene.
4Szolgámért, Jákóbért,
választottamért, Izráelért
szólítottalak neveden;
nagy hírnevet szerzek neked,
noha nem ismertél.
5Én vagyok az Úr, nincs más,
nincsen isten rajtam kívül!
Én öveztelek föl, noha nem ismertél.
6Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig,
hogy rajtam kívül nincsen más,
én vagyok az Úr, senki más!
7Én alkottam a világosságot,
én teremtettem a sötétséget,
én szerzek békességet,
én teremtek bajt,
én, az Úr cselekszem mindezt.
8Egek, harmatozzatok a magasból,
hulljon igazság a fellegekből!
Táruljon fel a föld,
és teremjen szabadságot,
sarjadjon igazság is vele!
Én, az Úr teremtettem mindezt.
Egyedül az Úr ad szabadulást
9Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,
bár csak egy a földből készült
cserépedények között!
Mondhatja-e formálójának az agyag:
Mit csinálsz? –
és a készítmény ezt:
Nem ügyes a kezed!?
10Jaj annak, aki ezt mondja apjának:
Miért nemzettél? –
és anyjának: Miért vajúdtál velem?!
11Ezt mondja az Úr,
Izráel Szentje és alkotója:
Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően?
Parancsolni akartok kezem munkájában?
12Én alkottam a földet,
és én teremtettem rá embert.
Az én kezem feszítette ki az eget,
minden serege az én parancsomra állt elő.
13Én indítottam el őt győzelmesen,
egyengetem az útját mindenütt.
Ő építi föl városomat,
és hazaküldi foglyaimat,
nem fizetségért és nem ajándékért
– mondja a Seregek Ura.
14Ezt mondja az Úr:
Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége
és a szebáiak, e nagy termetű férfiak
hozzád mennek, tieid lesznek,
utánad mennek, megbilincselve vonulnak.
Feléd fordulva leborulnak,
feléd fordulva imádkoznak:
Csak nálad van Isten, nincsen máshol,
nincsen más isten!
15Bizony, te rejtőzködő Isten vagy,
Izráel Istene, szabadító!
16Szégyen és gyalázat éri őket,
a bálványkészítők
mind gyalázatra jutnak.
17Izráelt megszabadítja az Úr
örökké tartó szabadítással;
nem ér benneteket szégyen és gyalázat
soha, soha többé.
18Ezt mondja az Úr,
aki az eget teremtette,
ő, az Isten, aki a földet formálta,
alkotta és megszilárdította,
nem kietlennek teremtette,
hanem lakóhelynek formálta:
Én vagyok az Úr, senki más!
19Nem rejtélyesen szóltam,
a földnek egy sötét helyén.
Nem azt mondtam Jákób utódainak,
hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem.
Én, az Úr, igazat mondok,
a valóságot jelentem ki!
20Gyűljetek össze és jöjjetek!
Lépjenek elő mindazok,
akik megmenekültek a nemzetek közül!
Semmit sem tudnak azok,
akik fából készült bálványokat hordoznak,
és olyan istenhez imádkoznak,
aki nem tud megszabadítani.
21Mondjátok meg, adjátok elő,
tanácskozzatok csak egymással!
Hirdetett-e valaki valaha,
jelentett-e ki ilyet az ősidők óta?
Csak én, az Úr!
Nincs más isten rajtam kívül,
igaz és szabadító isten
nincsen rajtam kívül.
22Rám figyeljetek a föld legvégéről is,
és megszabadultok,
mert én vagyok az Isten, nincsen más!
23Magamra tettem esküt,
igazság jött ki számon,
szavam megmásíthatatlan:
Előttem hajlik meg minden térd,
rám esküszik minden nyelv,
24és ezt mondják rólam:
Csak az Úrnál van igazság és erő!
Megszégyenülve mennek hozzá
mind, akik szembeszálltak vele.
25Az Úr által boldogul, vele dicsekszik
Izráel minden utóda.
Currently Selected:
Ézsaiás 45: RÚF
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
Ézsaiás 45
45
1Ezt mondja az Úr
fölkentjének, Círusnak,
akinek erősen fogom a jobb kezét,
népeket terítek le előtte,
és királyok övét oldom meg,
kitárulnak előtte az ajtók,
nem maradnak zárva a kapuk:
2Én megyek előtted,
a rögös utat elegyengetem,
az ércajtókat betöröm,
és a vaszárakat leverem.
3Neked adom a sötétség kincseit,
az elrejtett drágaságokat,
hogy megtudd: én vagyok az Úr,
aki téged néven szólított, Izráel Istene.
4Szolgámért, Jákóbért,
választottamért, Izráelért
szólítottalak neveden;
nagy hírnevet szerzek neked,
noha nem ismertél.
5Én vagyok az Úr, nincs más,
nincsen isten rajtam kívül!
Én öveztelek föl, noha nem ismertél.
6Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig,
hogy rajtam kívül nincsen más,
én vagyok az Úr, senki más!
7Én alkottam a világosságot,
én teremtettem a sötétséget,
én szerzek békességet,
én teremtek bajt,
én, az Úr cselekszem mindezt.
8Egek, harmatozzatok a magasból,
hulljon igazság a fellegekből!
Táruljon fel a föld,
és teremjen szabadságot,
sarjadjon igazság is vele!
Én, az Úr teremtettem mindezt.
Egyedül az Úr ad szabadulást
9Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,
bár csak egy a földből készült
cserépedények között!
Mondhatja-e formálójának az agyag:
Mit csinálsz? –
és a készítmény ezt:
Nem ügyes a kezed!?
10Jaj annak, aki ezt mondja apjának:
Miért nemzettél? –
és anyjának: Miért vajúdtál velem?!
11Ezt mondja az Úr,
Izráel Szentje és alkotója:
Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően?
Parancsolni akartok kezem munkájában?
12Én alkottam a földet,
és én teremtettem rá embert.
Az én kezem feszítette ki az eget,
minden serege az én parancsomra állt elő.
13Én indítottam el őt győzelmesen,
egyengetem az útját mindenütt.
Ő építi föl városomat,
és hazaküldi foglyaimat,
nem fizetségért és nem ajándékért
– mondja a Seregek Ura.
14Ezt mondja az Úr:
Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége
és a szebáiak, e nagy termetű férfiak
hozzád mennek, tieid lesznek,
utánad mennek, megbilincselve vonulnak.
Feléd fordulva leborulnak,
feléd fordulva imádkoznak:
Csak nálad van Isten, nincsen máshol,
nincsen más isten!
15Bizony, te rejtőzködő Isten vagy,
Izráel Istene, szabadító!
16Szégyen és gyalázat éri őket,
a bálványkészítők
mind gyalázatra jutnak.
17Izráelt megszabadítja az Úr
örökké tartó szabadítással;
nem ér benneteket szégyen és gyalázat
soha, soha többé.
18Ezt mondja az Úr,
aki az eget teremtette,
ő, az Isten, aki a földet formálta,
alkotta és megszilárdította,
nem kietlennek teremtette,
hanem lakóhelynek formálta:
Én vagyok az Úr, senki más!
19Nem rejtélyesen szóltam,
a földnek egy sötét helyén.
Nem azt mondtam Jákób utódainak,
hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem.
Én, az Úr, igazat mondok,
a valóságot jelentem ki!
20Gyűljetek össze és jöjjetek!
Lépjenek elő mindazok,
akik megmenekültek a nemzetek közül!
Semmit sem tudnak azok,
akik fából készült bálványokat hordoznak,
és olyan istenhez imádkoznak,
aki nem tud megszabadítani.
21Mondjátok meg, adjátok elő,
tanácskozzatok csak egymással!
Hirdetett-e valaki valaha,
jelentett-e ki ilyet az ősidők óta?
Csak én, az Úr!
Nincs más isten rajtam kívül,
igaz és szabadító isten
nincsen rajtam kívül.
22Rám figyeljetek a föld legvégéről is,
és megszabadultok,
mert én vagyok az Isten, nincsen más!
23Magamra tettem esküt,
igazság jött ki számon,
szavam megmásíthatatlan:
Előttem hajlik meg minden térd,
rám esküszik minden nyelv,
24és ezt mondják rólam:
Csak az Úrnál van igazság és erő!
Megszégyenülve mennek hozzá
mind, akik szembeszálltak vele.
25Az Úr által boldogul, vele dicsekszik
Izráel minden utóda.
Currently Selected:
:
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014