Lukács 17

Botránkozás és botránkoztatás

(Mt 18,6–7; Mk 9,42)

1Jézus így szólt a tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. 2Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül. 3Vigyázzatok magatokra!

A megbocsátás

(Mt 18,15.21–22)

Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! 4És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!

A mustármagnyi hit

(Mt 17,20)

5Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket! 6Az Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.

A szolga jutalma

7Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! 8Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál! 9Vajon megköszöni annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? 10Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.

Tíz leprás meggyógyítása

11Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. 12Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, 13és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! 14Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak. 15Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. 16Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. 17Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? 18Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? 19És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.

Isten országa és az Emberfia eljövetele

(Mt 24,26–28.37–41)

20Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. 21Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!

22A tanítványoknak pedig ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. 23Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van – ne menjetek oda, és ne fussatok utána! 24Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. 25Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. 26És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: 27ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. 28Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; 29de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. 30Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! 32Emlékezzetek Lót feleségére! 33Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt. 34Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 35Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 36Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 37Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.

Currently Selected:

Lukács 17: RÚF

Highlight

Copy