Márk 5

Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat

(Mt 8,28–34; Lk 8,26–39)

1Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 2Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, 3aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki, 4mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát. 6Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, 7és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem! 8Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből! 9És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. 10És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek, 12ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük! 13Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. 14A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. 15Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. 16Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal. 17Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból. 18Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson. 19Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad. 20Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.

Jairus leányának feltámasztása

A vérfolyásos asszony meggyógyítása

(Mt 9,18–26; Lk 8,40–56)

21Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt. 22Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, 23és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. 24Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte.

25Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; 27amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, 28mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. 29Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából. 30Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? 31Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? 32Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. 33Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!

35Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert? 36Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy! 37És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. 38Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, 39bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. 40Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! 42A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. 43Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.

Currently Selected:

Márk 5: RÚF

Highlight

Copy