de nagy irgalmasságodban
mégsem hagytad őket a pusztában,
hanem vezetted őket nappal a felhőoszlopban,
a tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd az utat,
és mutasd, merre menjenek.
Sőt, jó szellemedet adtad nekik,
hogy tanítsa őket.
Mannával tápláltad őket,
és vizet adtál a szomjazónak,
gondjukat viselted a pusztában
negyven éven át,
s így semmiben sem láttak hiányt,
még ruháik sem koptak el,
lábaik sem dagadtak meg.