A szellemileg érett hívőket azonban tanítjuk a bölcsességre. Csakhogy ez a bölcsesség egészen más, mint a jelenlegi világ bölcsessége! Más, mint azoké, akik most uralkodnak a világ felett, s akik el fognak tűnni a hatalomból. Mi Isten bölcsességét tanítjuk, amelyet ő mindeddig titokban tartott, noha már az idők kezdete előtt arra rendelte, hogy a dicsőségünkre legyen. A világ felett uralkodó hatalmasok közül senki sem ismerte fel ezt a bölcsességet. Hiszen, ha felismerték volna, nem ölték volna meg a kereszten a Dicsőség Urát, Jézust. Mert azt mondja az Írás:
„Amit szem nem látott,
fül soha nem hallott,
ember szíve meg sem sejtett,
olyan dolgokat készített Isten
azoknak, akik szeretik őt.”
Nekünk azonban Isten mégis megmutatta ezeket a dolgokat a Szent Szellem által, aki mindent megvizsgál és kikutat, még magának Istennek a mélységes gondolatait is. Mert senki sem ismerheti a másik ember gondolatait, csakis az illető saját szelleme, amely benne lakik. Ugyanígy, Isten gondolatait sem ismeri más, csak Isten Szelleme. Mi azonban nem ennek a világnak a szellemét kaptuk, hanem az Istentől származó Szent Szellemet, hogy általa megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott.
Amikor ezekről a dolgokról beszélünk, nem az emberek bölcsessége szerint szólunk, hanem úgy, ahogy a Szent Szellem tanít: szellemi dolgokat szellemi módon magyarázunk. Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni, mivel ezeket csak a Szent Szellem segítségével lehet megismerni. A szellemi ember viszont mindent képes megvizsgálni és helyesen értékelni. Őt azonban — a nem szellemi emberek — nem tudják kiismerni és helyesen értékelni. Mert, ahogyan az Írás mondja:
„Ki ismeri és érti az Örökkévaló gondolatait,
s tanácsot ki adhat neki?”