Az apostolok cselekedetei 1:1-26

Az apostolok cselekedetei 1:1-26 EFO

Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. Mielőtt felvitték volna, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket kiválasztott: a Szent Szellem által útbaigazította őket, és parancsokat adott nekik. Ez Jézus szenvedése és halála után történt. Ő azonban negyven napon keresztül többször is megjelent az apostoloknak, beszélt nekik Isten Királyságáról, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él. Az egyik ilyen alkalommal, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, amíg ő be nem teljesíti az ígéretét! Mert János vízbe merített be, titeket azonban néhány nap múlva Szent Szellembe fognak bemeríteni.” Amikor az apostolok együtt voltak, megkérdezték Jézust: „Uram, nem mostanában fogod helyreállítani Izráel népe számára a királyságot?” Ő így válaszolt: „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek. Ellenben, amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.” Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett, majd egy felhő beburkolta és eltakarta a tanítványok tekintete elől. Az apostolok még mindig merően néztek a távolodó Jézus után, amikor hirtelen megállt mellettük két fehér ruhás férfi, és megszólította őket: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé meredve? Ez a Jézus, akit felvittek tőletek a Mennybe, ugyanúgy jön majd vissza, ahogyan felmenni láttátok.” Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről visszamentek Jeruzsálembe, amely körülbelül egy kilométerre volt onnan, majd felmentek abba az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt: Péter, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás, Bertalan, Máté, azután Jakab, az Alfeus fia, azután a zélóta Simon és Júdás, a Jakab fia. Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Asszonyok is voltak velük — többek között Jézus anyja, Mária — meg Jézus testvérei is. Ezekben a napokban történt, hogy amikor körülbelül százhúszan gyűltek össze, Péter felállt a testvérek között, és azt mondta: „Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amit a Szent Szellem Dávid által már régen megmondott Júdásról. Bár ő korábban közénk tartozott, és velünk együtt szolgált, mégis ő vezette azokat, akik Jézust letartóztatták. (Júdás a gonoszságáért pénzt kapott, s ezen egy telket vettek. Amikor a holtteste lezuhant, a belső részei kiomlottak. Mindenki megtudta ezt Jeruzsálemben, és ezért adták annak a teleknek ezt a nevet: »akeldama«. Ez az ő nyelvükön azt jelenti: vérmező.) A Zsoltárok Könyvében így van ez megírva: »Legyen az ő lakóhelye elhagyatott, senki ne lakjon ott!« És az is meg van írva: »Valaki más foglalja el a helyét a vezetők között!« Ezért választanunk kell valakit, aki velünk együtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Olyan valakit, aki közénk tartozott egész idő alatt, amíg az Úr Jézus velünk volt — attól fogva, hogy Bemerítő János bemerítette őt, egészen addig, amíg tőlünk a Mennybe felvitték.” Két férfit javasoltak: Józsefet (akit Barsabbásnak és Jusztusznak, vagyis igazságosnak is hívtak), és Mátyást. Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad ki arra, hogy apostol legyen, és átvegye azt a szolgálatot, amelyet Júdás elhagyott, hogy oda jusson, ahová való!” Azután sorsot húztak, és a választás Mátyásra esett, aki ettől fogva az apostolok közé tartozott.