Dániel próféta könyve 4:15-34

Dániel próféta könyve 4:15-34 EFO

Tövét és gyökerét hagyjátok a földben, de kötözzétek meg vas- és bronzláncokkal! Így maradjon a mező füvén, égi harmat áztassa, lakjon a mezei vadak közt, s velük együtt legelje a mező füvét! Emberi szív helyett kapjon állati szívet, s maradjon így hét időszakon át! Mennyei őrszemek határozata ez, a szentek döntöttek így, hogy az élők mind megtudják: a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, s annak adja azt, akinek akarja. Még a legalacsonyabb sorsút is trónra emelheti.« Ez hát az álom, amelyet én, Nebukadneccar király, láttam. Te pedig, Baltazár, magyarázd meg, hogy mit jelent, mert birodalmam egyetlen más bölcse sem volt képes erre! De rólad tudom, hogy megérted, mert a szent istenek szelleme lakik benned.” Akkor Dániel, akit Baltazárnak is neveznek, megdöbbent; és egy óráig szóhoz sem jutott, mert a gondolatai annyira megrémítették. A király azonban bátorította: „Baltazár, ne rettenj meg az álomtól, és annak jelentésétől!” Végül Baltazár megszólalt: „Uram, királyom, bárcsak az álom a gyűlölőidre vonatkozna, annak jelentése pedig az ellenségeidre! Álmodban egy hatalmas és erős fát láttál, amelynek teteje az égig ért, és az egész földön látható volt. Lombkoronája gyönyörű és termése bőséges volt. Sokakat táplált, árnyékában tanyáztak a vadállatok, ágain fészkeltek az égi madarak. Ez a fa te vagy, uram, királyom! Mert hatalmassá és erőssé lettél, nagyságod az égig ér, uralmad kiterjed a lakott föld széléig. Azután, királyom, láttad, hogy egy szent őrálló leszállt a mennyből, és ezt mondta: »Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el, de tövét és gyökerét hagyjátok a földben, vas- és bronzláncokkal megkötözve! Így maradjon a mező füvén, áztassa az ég harmata, lakjon a mezei vadak közt, egye velük együtt a föld füvét, s maradjon így hét időszakon át!« Királyom, ez a Felséges Isten határozata, amely beteljesedik rajtad! Értelme pedig a következő: száműznek téged az emberek közül, és a vadállatok között fogsz majd lakni. Füvet eszel, mint az ökör, és az égi harmat öntözi testedet. Így telik el hét időszak fölötted, amíg megtanulod, megérted és elismered, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, és az uralmat annak adja, akinek akarja. Mivel a határozat úgy szólt, hogy a fa tövét és gyökerét hagyják meg, királyságod megmarad számodra, s mihelyst megértetted, hogy a menny Istene uralkodik, vissza is helyeznek trónodra. Most hát, királyom, fogadd meg tanácsomat: szakíts bűneiddel, és élj igazságosan, szabadulj meg vétkeidtől, és bánj irgalmasan az elnyomottakkal! Így talán maradandó lesz békességed és jóléted.” Tizenkét hónap múlva mindez beteljesedett Nebukadneccar királyon, amikor a babilóniai királyi palota tetőteraszán sétált. Miközben a nagy várost szemlélte, így kiáltott fel: „Milyen hatalmas és fenséges birodalmam fővárosa! Milyen nagy város ez a Babilon, amelyet hatalmam által építettem!” Még be sem fejezte, amikor egy hang szólt hozzá a mennyből: „Nebukadneccar király! Neked szól ez a határozat: elvették tőled királyi hatalmadat. Száműznek az emberek közül, vadállatok között fogsz lakni, és füvet eszel, mint az ökör. Így telik el hét időszak fölötted, amíg megtanulod, megérted és elismered, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, és az uralmat annak adja, akinek akarja.” Ez be is teljesedett a királyon: száműzték az emberek közül, vadállatokkal lakott együtt, füvet evett, mint az ökör, testét az ég harmata öntözte, szőre olyan hosszúra nőtt, mint a sas tollazata, körmei pedig, mint a madarak karmai. Mihelyt letelt a megszabott idő, én, Nebukadneccar, az égre emeltem a tekintetem, és visszanyertem a józan eszemet.