Miután Dánielt beledobták a verembe, egy nagy követ helyeztek a nyílására. Ezt a király a saját pecsétjével és főembereinek pecsétjével pecsételte le, hogy senki ne hozhassa ki onnan Dánielt. Ezután Dárius király visszament a palotájába, de reggelig nem evett semmit, nem hívatta a zenészeket sem, és az álom is elkerülte.
Másnap reggel virradatkor az oroszlánok verméhez sietett. Már messziről aggódva kiáltott: „Dániel! Dániel, az élő Isten szolgája! Az, akinek olyan hűségesen szolgálsz, a te Istened meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?”
Ekkor Dániel hangja szólt a veremből: „Király, örökké élj! Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, hogy ne bántsanak, mert ártatlannak talált, és ellened sem vétettem semmit.”
A király rendkívül megörült, és parancsolta, hogy Dánielt azonnal húzzák ki a veremből. Így is történt, és mindenki láthatta, hogy Dánielnek egy haja szála sem görbült meg a veremben, mivel bízott Istenében.
Ezután a király előhozatta azokat, akik Dánielt bevádolták, és feleségükkel, gyermekeikkel együtt az oroszlánok vermébe dobatta őket. Az oroszlánok azonnal rájuk rontottak, még estükben elkapták és úgy szétszaggatták őket, hogy a csontjaikból sem maradt semmi.
Akkor Dárius király levelet írt birodalma minden népének és nemzetének a saját nyelvén:
„Kívánom, hogy békességetek bőséges legyen!
Királyi rendelettel megparancsolom birodalmam minden alattvalójának, hogy tisztelje és félje Dániel Istenét!
Mert ő az Élő Isten,
az Örökkévaló!
Királysága örökre megmarad,
és uralmának soha nem lesz vége!
Ő az, aki megment és megszabadít,
jeleket és csodákat tesz
égen és földön!
Ő mentette meg Dánielt is
az oroszlánok karma közül.”
Dánielnek ettől fogva jól ment a sora Dárius uralma, és a perzsa Círusz király uralkodása idején.