Átkozott leszel városodban,
átkozott leszel szántóföldeden.
Átkozott lesz éléskamrád
és dagasztóteknőd.
Átkozott lesz minden gyermeked,
földed termése és fáid gyümölcse,
állataid szaporulata,
a borjak, gidák és bárányok.
Átkozott leszel, mikor bejössz
és amikor kimész.
Átkot és zűrzavart
küld rád az Örökkévaló
minden vállalkozásodban.
Csapásokkal sújtja,
amihez hozzáfogsz,
míg hamar elpusztulsz,
végleg tönkremész,
jóvátehetetlenül.
Így bánik veled,
ha elfordulsz tőle,
ha hűtlenül elhagyod.
Halálos járványt küld rád,
amely rátok ragad,
amíg teljesen elpusztít benneteket.
Bizony, kipusztultok arról a földről,
amelyre most készültök bemenni.
Megver titeket az Örökkévaló
lázzal, sorvadással és gyulladással,
földedet pusztító hőséggel
és aszállyal,
gabonádat üszöggel
és rozsdával,
s addig gyötörnek,
míg elpusztulsz.
Bezárul az ég fejed fölött,
mint a bronzkapu,
lábad alatt a föld,
mint a vas, megkeményedik.
Homokot és port hullat rád
az Örökkévaló az égből
eső helyett,
amíg végleg elpusztulsz.
Megver téged az Örökkévaló
ellenségeid által.
Egy úton vonultok ki ellenük,
de százfelé menekültök előlük.
Megrémülnek a nemzetek,
ha látják sorsotokat.
Holttesteitek égi madarak
és mezei vadak prédájává lesznek,
s már nem lesz,
aki elkergesse őket.
Megver titeket az Örökkévaló
egyiptomi betegségekkel:
fekéllyel, daganatokkal,
rühességgel és bőrbetegséggel,
gyógyíthatatlanul.
Megver tieteket az Örökkévaló
őrülettel, vaksággal
és megzavarodással.
Fényes nappal is úgy keresel utat,
ahogy a vak tapogat a sötétben.
Mindenben szerencsétlen,
elnyomott és kifosztott leszel,
és nem lesz senki,
hogy megszabadítson.
Eljegyzett menyasszonyodat
megerőszakolják az idegenek.
Házat építesz,
de más lakik majd benne.
Szőlőt telepítesz,
de gyümölcsét más szüreteli.
Marháidat szemed előtt vágják le,
de nem ehetsz belőle.
Szamaraidat elrabolják,
és sohasem látod többet.
Nyájaidat elhajtják ellenségeid,
senki sem segít rajtad.
Fiaidat és leányaidat
eladják idegeneknek,
te meg csak sóvárogva
nézed őket,
s minden nap epekedsz utánuk,
de semmit sem tehetsz értük.
Földed termését,
munkád minden gyümölcsét
idegenek falják föl,
akiket nem ismertél,
s neked csak az elnyomás jut,
meg a letaposás.
Eszedet veszted attól,
amit végig kell nézned.
Megver az Örökkévaló
gyógyíthatatlan, szörnyű fekéllyel
térdeiden és lábaidon,
sőt, tetőtől talpig mindenütt.
Elhurcoltat az Örökkévaló titeket,
királyotokkal együtt,
akit magatok fölé emeltetek,
oly nép földjére, amelyet sem ti,
sem őseitek nem ismertek.
Ott kell szolgálnod idegen isteneket,
fa- és kőbálványokat.
Rémülettel és ámulattal emlegetnek,
gúnyolnak és iszonyodnak
tőletek a nemzetek
minden földön,
ahová az Örökkévaló küld titeket.
Sok magot vetsz,
de keveset aratsz,
mert sáskák zabálják fel
termésedet.
Szőlőt telepítesz, és műveled,
de le már nem szüreteled,
borát meg sem kóstolhatod,
mert elpusztítják a kártevők.
Olajfát ültetsz mindenfelé,
mégsem kened magad olajával,
mert bogyóik éretlenül lehullanak.
Hiába neveled gyermekeidet,
mert ellenségeid
rabságba hurcolják őket.
Gyümölcsfáidat és terményeidet
mind letarolja a sáskahad.
A köztetek lakó idegenek
föléd kerekednek,
te pedig egyre lejjebb csúszol,
és hanyatlasz.
Ők adnak kölcsön neked,
s nem te nekik.
Ők fejjé lesznek,
te pedig farokká.
Mindezek az átkok
rád szállnak, Izráel,
üldöznek téged,
és beteljesednek rajtad,
míg teljesen elpusztítanak,
mivel nem hallgattál Istenünk,
az Örökkévaló szavára,
s nem engedelmeskedtél
parancsainak,
nem teljesítetted rendelkezéseit,
amelyeket neked parancsolt.
Intő jel és csoda gyanánt lesznek
minden nemzet számára
rajtad és utódaidon
ezek az átkok örökké.
Mivel nem szolgáltad
Istenünket, az Örökkévalót
örömmel és jó kedvvel,
mikor mindened megvolt,
és bőségben éltél,
szolgálod hát majd ellenségeidet,
akiknek az Örökkévaló kiszolgáltat,
étlen-szomjan, rongyokban,
nyomorban és szűkölködve.
Vasigát tesz nyakadra az Örökkévaló,
amíg végleg elpusztulsz.
Nyakadra hoz az Örökkévaló
a föld széléről
harcos és vad nemzeteket,
amelyeknek beszédét sem érted.
Rád támadnak hirtelen,
ahogy a keselyű lecsap a prédára.
Kegyetlen harcosok ezek,
tekintetük elszánt és kemény,
nem szánják az öreget,
sem a gyereket,
felemésztik állataidat, terményeidet,
míg mindent elpusztítanak.
Nem hagynak gabonádból
egy szemet sem,
olajadból, borodból
egy cseppet sem,
levágják állataidat,
utolsó báránykáidat,
amíg teljesen el nem pusztítanak
téged is.
Ostrom alá veszik
minden városodat,
amíg leomlanak erős falaid,
amelyekben bíztál.
Bizony, beveszik és lerombolják
váraidat egész földeden,
amelyet Istenünk,
az Örökkévaló neked adott.
Ellenségeid megszorongatnak,
éhínség sújt az ostrom alatt.
Nyomorúságodban végül
a saját gyermekeidet is megeszed,
méhed gyümölcsét,
akit Istened, az Örökkévaló
adott neked!
A hosszú ostrom idején, a súlyos éhínség miatt az elkényeztetett és finnyás férfi is irigy szemmel néz testvérére, kedvelt feleségére és még életben maradt gyermekeire, hogy ne kelljen nekik adnia abból, amit eszik — a saját fiainak húsából —, mivel semmi más nem maradt, amit megehetne.
Az elkényeztetett és finnyás asszony is, aki még a földre sem lépett mezítláb az előkelőség miatt, irigységgel néz szeretett férjére, fiára és leányára, és nem ad nekik semmit a saját újszülött csecsemőjének húsából, akit titokban megszült, és abból amit még megehet belőle. Mindezt egymaga eszi meg titokban, amíg már semmi más nem marad, amit megehetne. Ilyen nyomorúságba kerül a hosszú ostrom alatt, amellyel városát szorongatják ellenségei!
Engedelmeskedj hát, Izráel népe, e törvény minden igéjének, amely le van írva ebben a könyvben! Tiszteld és féld Istenünk, az Örökkévaló dicsőséges és félelmetes nevét! Ha nem, akkor az Örökkévaló rémületes és rettenetes csapásokkal sújt titeket és utódaitokat: hosszantartó súlyos betegségekkel, nagy csapásokkal. Sőt, mindenféle egyiptomi betegséggel is sújt titeket, amelyektől féltetek, és rátok ragasztja azokat. Még azokat a csapásokat és betegségeket is, amelyek nincsenek leírva ebben a törvénykönyvben — bizony rátok hozza valamennyit, amíg egészen elpusztít benneteket! Bár annyian voltatok, mint az égen a csillagok, mégis csak kevesen maradtok meg, mivel nem hallgattatok Istenetek, az Örökkévaló szavára.
Az Örökkévaló örömét lelte abban, hogy jól bánjon veletek, és megsokasítsa népünket — ugyanúgy örömét fogja lelni abban, amikor elpusztít és megsemmisít titeket. Bizony, kigyomlál benneteket arról a földről, amelyre most bemenni készültök, hogy birtokba vegyétek.
Szétszór az Örökkévaló titeket a nemzetek között a föld egyik szélétől a másikig, és idegen isteneket kell ott szolgálnotok, fa- és kőbálványokat, akiket sem ti, sem őseitek nem ismertek.
De még a nemzetek között sem találtok lelketeknek nyugalmat, sem állandó lakóhelyet, mert az Örökkévaló a szíveteket szorongással, lelketeket pedig reménytelenséggel tölti meg, s a szemetek hiába sóvárog majd békesség után. Örökös aggodalomban éltek, hajszálon függ élet és halál, s rettegés abroncsa szorítja szívetek. Reggel azt mondod: „Bárcsak jönne már az este!” Este meg azt: „Mikor lesz már reggel?” — a félelem miatt, amely elborítja lelketek, s amiatt, amit szemetek lát.
Végül visszaküld az Örökkévaló benneteket hajókon Egyiptomba, amelyről azt mondta nektek, hogy sohasem látjátok többé. Ott pedig rabszolgának árulnak titeket ellenségeiteknek, de még nekik sem kelletek; s nem lesz, aki megvegyen.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
