Mózes ötödik könyve 5
5
A Tízparancsolat
(2Móz 20:1–17)
1Mózes összehívta Izráel egész népét, és így szólt hozzájuk: Izráel népe! Hallgasd meg figyelmesen a törvényeket és parancsokat, amelyeket ma nektek mondok! Jól jegyezzétek meg ezeket, és azok szerint éljetek. 2Istenünk, az Örökkévaló szövetséget kötött népünkkel a Hóreb-hegynél. 3De nemcsak őseinkkel kötötte azt a szövetséget, hanem velünk is, akik ma élünk, és itt összegyűltünk! 4Igen, szemtől szembe beszélt veletek az Örökkévaló, a Hóreb-hegyen égő tűz közepéből szólt hozzátok. 5Ti azonban féltetek a tűztől, és nem mentetek fel a hegyre. Ezért én mentem fel, és én álltam az Örökkévaló és közöttetek, hogy közvetítsem nektek, amit az Örökkévaló mond.
Ő pedig így szólt hozzátok a tűzből:
6„Izráel népe! Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kiszabadítottalak Egyiptomból, a rabszolgaság házából.
7Rajtam kívül ne imádj más isteneket!
8Ne készíts magadnak semmilyen bálványt — se az égben, se a földön, se a vizekben lévők mintájára! 9A bálványok előtt meg ne hajolj, ne imádd azokat! Mivel én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok, ha elutasítasz#5:9 elutasítasz Vagy: „gyűlölsz engem, szembefordulsz velem”. engem, megbüntetlek téged, sőt, utódaidat is, egészen a harmadik vagy negyedik nemzedékig. 10De hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem és engedelmeskednek parancsaimnak, sőt, utódaikkal is így bánok ezer nemzetségen keresztül.
11Ne használd Istened, az Örökkévaló nevét üres ígéretek megerősítésére, vagy más rossz célra! Ha mégis megteszed, azt nem fogom büntetés nélkül hagyni!
12Tartsd meg a szombati nyugalom napját, és az Örökkévalónak szenteld azt — ahogy Istened, az Örökkévaló parancsolta! 13Hetente hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, 14de a hetedik nap legyen a nyugalom napja, amely az Örökkévalóé, Istenedé. Ezen a napon ne végezz semmiféle munkát, és ne is végeztess se a gyermekeiddel, se a béreseiddel, se a közöttetek lakó idegenekkel, se a rebszolgáiddal, sőt, a háziállataiddal se. Gondod legyen rá, hogy akik neked szolgálnak, azok is ugyanúgy pihenhessenek, mint te magad! 15Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istened, az Örökkévaló kihozott onnan nagy hatalommal és erővel. Ezért parancsolja Istened, az Örökkévaló, hogy a szombati nyugalom napját tartsd meg.
16Tiszteld apádat és anyádat, ahogy Istened, az Örökkévaló megparancsolta, s akkor hosszú ideig élhetsz és jó dolgod lesz azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!
17Ne gyilkolj!
18Ne kövess el házasságtörést!
19Ne lopj!
20Ne tanúskodj hamisan embertársad ellen!
21Ne kívánd meg más feleségét! Ne kívánd magadnak más házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, szarvasmarháját, szamarát — semmit, ami más tulajdona!”
Mózes közvetíti a népnek az Örökkévaló parancsait
(2Móz 20:18–26)
22Ezek és csak ezek azok a parancsok, amelyeket az Örökkévaló mondott hangos szóval Izráel közösségének a hegyen égő tűz közepéből, amelyet felhők és sűrű sötétség vett körül. Azután ő maga írta fel ezeket két kőtáblára, amelyeket átadott nekem.
23Ti pedig, amikor hallottátok az Örökkévaló szavát a sötétségből és a tűzből — mert az egész hegy tűzben égett — odajöttetek hozzám. Törzseitek vezetői, a többi vezetőkkel együtt, az egész nép nevében 24ezt mondták nekem: „Istenünk, az Örökkévaló megmutatta dicsőséges jelenlétét. Hallottuk a hangját a tűz közepéből. Láttuk, hogy Isten valóban maga szólt hozzánk, emberekhez, mégsem haltunk meg. 25De attól tartunk, ha még egyszer így kell hallgatnunk Istenünk, az Örökkévaló hangját, akkor ez a nagy tűz megemészt bennünket. Miért is haljunk meg? 26Hiszen nincs más rajtunk kívül, aki hallotta volna az Élő Isten hangját a tűzből, és mégis életben maradt! 27Arra kérünk, Mózes, hogy egyedül csak te menj közel az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, és hallgasd meg, amit mond! Azután majd beszéld el nekünk is, mi pedig mindent úgy fogunk tenni, ahogyan ő parancsolja”.
28Amikor az Örökkévaló ezt meghallotta, így szólt hozzám: „Hallottam, amit a nép mondott. Helyesen tették, hogy ezt mondták. 29Bárcsak mindig megmaradna szívükben ez az istenfélelem! Bárcsak mindig így tisztelnének és félnének engem, és engedelmeskednének parancsaimnak! Akkor mindig jó dolguk lenne nekik is, utódaiknak is.
30Mondd meg hát nekik, hogy menjenek vissza a sátraikba. 31Te pedig, Mózes, állj ide mellém! Elmondom neked mindazokat a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket, amelyekre meg kell tanítanod a népet. Ők pedig engedelmeskedjenek, és ehhez tartsák magukat, amikor majd bemennek arra a földre, amelyet adok nekik.”
32Izráel népe — folytatta Mózes —, gondosan ügyeljetek arra, hogy mindenben aszerint járjatok el, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló parancsolta! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 33Azon az úton járjatok, amelyet az Örökkévaló kijelölt számotokra, hogy jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba fogtok venni.
Jelenleg kiválasztva:
Mózes ötödik könyve 5: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International
Mózes ötödik könyve 5
5
A Tízparancsolat
(2Móz 20:1–17)
1Mózes összehívta Izráel egész népét, és így szólt hozzájuk: Izráel népe! Hallgasd meg figyelmesen a törvényeket és parancsokat, amelyeket ma nektek mondok! Jól jegyezzétek meg ezeket, és azok szerint éljetek. 2Istenünk, az Örökkévaló szövetséget kötött népünkkel a Hóreb-hegynél. 3De nemcsak őseinkkel kötötte azt a szövetséget, hanem velünk is, akik ma élünk, és itt összegyűltünk! 4Igen, szemtől szembe beszélt veletek az Örökkévaló, a Hóreb-hegyen égő tűz közepéből szólt hozzátok. 5Ti azonban féltetek a tűztől, és nem mentetek fel a hegyre. Ezért én mentem fel, és én álltam az Örökkévaló és közöttetek, hogy közvetítsem nektek, amit az Örökkévaló mond.
Ő pedig így szólt hozzátok a tűzből:
6„Izráel népe! Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kiszabadítottalak Egyiptomból, a rabszolgaság házából.
7Rajtam kívül ne imádj más isteneket!
8Ne készíts magadnak semmilyen bálványt — se az égben, se a földön, se a vizekben lévők mintájára! 9A bálványok előtt meg ne hajolj, ne imádd azokat! Mivel én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok, ha elutasítasz#5:9 elutasítasz Vagy: „gyűlölsz engem, szembefordulsz velem”. engem, megbüntetlek téged, sőt, utódaidat is, egészen a harmadik vagy negyedik nemzedékig. 10De hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem és engedelmeskednek parancsaimnak, sőt, utódaikkal is így bánok ezer nemzetségen keresztül.
11Ne használd Istened, az Örökkévaló nevét üres ígéretek megerősítésére, vagy más rossz célra! Ha mégis megteszed, azt nem fogom büntetés nélkül hagyni!
12Tartsd meg a szombati nyugalom napját, és az Örökkévalónak szenteld azt — ahogy Istened, az Örökkévaló parancsolta! 13Hetente hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, 14de a hetedik nap legyen a nyugalom napja, amely az Örökkévalóé, Istenedé. Ezen a napon ne végezz semmiféle munkát, és ne is végeztess se a gyermekeiddel, se a béreseiddel, se a közöttetek lakó idegenekkel, se a rebszolgáiddal, sőt, a háziállataiddal se. Gondod legyen rá, hogy akik neked szolgálnak, azok is ugyanúgy pihenhessenek, mint te magad! 15Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istened, az Örökkévaló kihozott onnan nagy hatalommal és erővel. Ezért parancsolja Istened, az Örökkévaló, hogy a szombati nyugalom napját tartsd meg.
16Tiszteld apádat és anyádat, ahogy Istened, az Örökkévaló megparancsolta, s akkor hosszú ideig élhetsz és jó dolgod lesz azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!
17Ne gyilkolj!
18Ne kövess el házasságtörést!
19Ne lopj!
20Ne tanúskodj hamisan embertársad ellen!
21Ne kívánd meg más feleségét! Ne kívánd magadnak más házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, szarvasmarháját, szamarát — semmit, ami más tulajdona!”
Mózes közvetíti a népnek az Örökkévaló parancsait
(2Móz 20:18–26)
22Ezek és csak ezek azok a parancsok, amelyeket az Örökkévaló mondott hangos szóval Izráel közösségének a hegyen égő tűz közepéből, amelyet felhők és sűrű sötétség vett körül. Azután ő maga írta fel ezeket két kőtáblára, amelyeket átadott nekem.
23Ti pedig, amikor hallottátok az Örökkévaló szavát a sötétségből és a tűzből — mert az egész hegy tűzben égett — odajöttetek hozzám. Törzseitek vezetői, a többi vezetőkkel együtt, az egész nép nevében 24ezt mondták nekem: „Istenünk, az Örökkévaló megmutatta dicsőséges jelenlétét. Hallottuk a hangját a tűz közepéből. Láttuk, hogy Isten valóban maga szólt hozzánk, emberekhez, mégsem haltunk meg. 25De attól tartunk, ha még egyszer így kell hallgatnunk Istenünk, az Örökkévaló hangját, akkor ez a nagy tűz megemészt bennünket. Miért is haljunk meg? 26Hiszen nincs más rajtunk kívül, aki hallotta volna az Élő Isten hangját a tűzből, és mégis életben maradt! 27Arra kérünk, Mózes, hogy egyedül csak te menj közel az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, és hallgasd meg, amit mond! Azután majd beszéld el nekünk is, mi pedig mindent úgy fogunk tenni, ahogyan ő parancsolja”.
28Amikor az Örökkévaló ezt meghallotta, így szólt hozzám: „Hallottam, amit a nép mondott. Helyesen tették, hogy ezt mondták. 29Bárcsak mindig megmaradna szívükben ez az istenfélelem! Bárcsak mindig így tisztelnének és félnének engem, és engedelmeskednének parancsaimnak! Akkor mindig jó dolguk lenne nekik is, utódaiknak is.
30Mondd meg hát nekik, hogy menjenek vissza a sátraikba. 31Te pedig, Mózes, állj ide mellém! Elmondom neked mindazokat a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket, amelyekre meg kell tanítanod a népet. Ők pedig engedelmeskedjenek, és ehhez tartsák magukat, amikor majd bemennek arra a földre, amelyet adok nekik.”
32Izráel népe — folytatta Mózes —, gondosan ügyeljetek arra, hogy mindenben aszerint járjatok el, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló parancsolta! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 33Azon az úton járjatok, amelyet az Örökkévaló kijelölt számotokra, hogy jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba fogtok venni.
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International