Többet ér a jó hírnév a drága illatos olajnál,
és jobb a halál napja a születés napjánál.
Jobb ahhoz a házhoz menni, ahol halottat siratnak,
mint ahhoz, ahol ünnepet ülnek.
Hiszen minden ember meghal előbb-utóbb,
és jó, ha az élők erről nem feledkeznek meg.
Jobb a szomorúság,
mint a nevetés,
mert amíg az arcod szomorú,
a szíved jobb belátásra tér.
A bölcsek gondolatai a gyászolók körül forognak,
a bolondoknak pedig mindig a szórakozáson jár az eszük.
Jobb, ha a bölcs dorgálására hallgatsz,
mint ha a bolondok énekére.
Mert a bolondok nevetése olyan,
mint az égő tövis ropogása a fazék alatt
— ez is hiábavalóság!
A zsarolás még a bölcseket is bolonddá teszi,
és a megvesztegetés eltorzítja az ítéletet.
Jobb valaminek a befejezése, mint a kezdete.
Jobb, ha valaki türelmes természetű, mint ha büszke.
Ne légy hirtelen haragú,
mert a harag a bolondokra jellemző.
Ne mondd, hogy a „régi szép idők” jobbak voltak,
mert ez nagy ostobaság!
Jó a bölcsesség meg a gazdag örökség együtt,
mert maradandó hasznot hoznak minden élőnek.
Mert a bölcsesség védelmez, akár a nagy vagyon.
De a bölcsesség maradandó haszna még nagyobb:
valódi életet ad annak, aki megismeri.
Figyeld meg Isten alkotásait!
Ki tudja egyenessé tenni, amit ő meghajlított?
Mikor jól megy a sorod,
örülj neki!
Mikor pedig rossz napok jönnek,
gondold meg, hogy ezt is, azt is Isten adta.
S hogy mi következik a jövőben,
senki sem tudhatja.
Sok mindent láttam hiábavaló életem napjaiban.
Van igazságos ember, aki fiatalon meghal,
s vannak gonoszok, akik sokáig élnek.
Ne vidd túlzásba még az igazságosságot se,
ne akarj túlságosan bölcs lenni,
miért tennéd magad tönkre?