Mózes második könyve 21:1-25

Mózes második könyve 21:1-25 EFO

Isten szólt Mózeshez: „Hirdesd ki a következő törvényeket Izráel népének: A pénzért vásárolt izráeli rabszolga csak 6 évig szolgáljon. A hetedik év kezdetén szabadon elmehet, és semmit sem kell fizessen a felszabadulásáért. Ha a szolga egyedül volt, amikor urához került, akkor egyedül is menjen el, amikor fölszabadul. Ha ellenben a feleségével együtt került urához, akkor a feleségével együtt is szabaduljon föl. Ha egyedül jött, s később ura megházasította, a szolgálat évei alatt pedig gyermekei is születtek, akkor a felszabadulása idején csak egyedül mehet el. A felesége és a gyermekei az uránál kell maradjanak. Ha a felszabadított rabszolga a korábbi uránál akar maradni, akkor világosan jelentse ki: »Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, ezért nem akarok fölszabadulni, hanem maradni akarok!« Ezután ura állítsa Isten elé, majd vigye az ajtófélfához vagy az ajtóhoz, és a rabszolga fülét szúrja keresztül egy árral. Ezután a rabszolga élete végéig maradjon uránál, és szolgálja őt. Ha egy izráeli apa eladja a leányát rabszolgának egy másik izráeli férfinek, akkor az ilyen rabszolganő fölszabadulására más törvények vonatkoznak, mint a férfi rabszolgákra. Ha a rabszolganőt ura nem veszi feleségül, de egy idő múlva már nincs vele megelégedve, akkor sem küldheti el magától. Nem adhatja el őt idegennek sem, mert hűtlen lett hozzá. Meg kell engednie, hogy ezt a rabszolganőt annak valamelyik rokona megváltsa és fölszabadítsa. Ha a rabszolganőt az izráeli férfi nem magának, hanem a fiának veszi meg, akkor úgy kell bánnia vele, mintha a saját lánya lenne. Ha ura feleségül veszi a rabszolganőt, majd később egy másik asszonyt is, akkor az első feleségével továbbra is úgy kell bánjon, mint addig: gondoskodnia kell ételéről, ruházatáról, és nem csorbíthatja házastársi jogait sem. Ha ura nem teljesíti mind a három feltételt, akkor a rabszolganőt váltságdíj nélkül fel kell szabadítania.” „Aki úgy megüt egy embert, hogy az belehal, annak halállal kell bűnhődnie. Ha pedig baleset történik, és valaki ennek folytán véletlenül a másik halálát okozza, akkor Isten engedte, hogy ez megtörténjen. Ilyen esetben a nem szándékos gyilkos számára lesznek olyan menedékhelyek, ahová elfuthat. Ezeket a helyeket majd ki fogom jelölni. Aki viszont haragszik a másikra, és előre megfontolt szándékkal gyilkolja meg, azt mindenképpen halállal kell büntetnetek, még akkor is, ha oltáromhoz menekül. Aki apját vagy anyját megveri, halállal lakoljon. Aki embert rabol, az halállal lakoljon, akár nála találják foglyát, akár eladta már az illetőt. Aki apját vagy anyját szidalmazza vagy átkozza, az halállal lakoljon. Előfordul, hogy férfiak összevesznek, és az egyik — kővel, vagy ököllel — úgy megüti a másikat, hogy az ágynak esik, de nem hal meg. Ha ilyenkor a sértett egy idő múlva fölgyógyul, és botra támaszkodva járni is tud, akkor a támadót nem kell külön megbüntetni, de köteles a sértettnek a betegsége miatt kiesett jövedelmét pótolni, és gondozni őt, amíg teljesen föl nem épül. Ha valaki a saját rabszolgáját — akár férfi, akár nő az — úgy megveri bottal, hogy az emiatt a helyszínen meghal, annak a gazdának bűnhődnie kell. De ha a rabszolga egy vagy két nap múlva már ismét képes a munkáját ellátni, akkor a gazdáját nem kell megbüntetni, hiszen a rabszolga a ő tulajdona. Előfordul, hogy férfiak verekednek, és eközben akaratlanul megütnek vagy ellöknek egy terhes asszonyt, aki emiatt elvetél. Ha ezenkívül súlyosabb baj nem történik, akkor a tettes fizessen kártérítést az asszony férjének. Ennek összegét a bírák szabják meg. Ha viszont valamilyen súlyosabb veszteség vagy baj származik az asszony sérüléséből, akkor a tettes büntetése az asszony veszteségéhez igazodjon. Életét adja kárpótlásul annak életéért, szemét a szeméért, fogát a fogáért, kezét a kezéért, lábát a lábáért, égetést égetésért, sebet sebért, ütést ütésért.