Jób könyve 34
34
1Majd Elihú így folytatta:
2„Hallgassatok rám, bölcsek,
figyeljetek, ti értelmesek!
3Mert a fülnek kell megvizsgálnia, amit hall,
ahogy az ételt a nyelv ízleli.
4Vizsgáljuk hát meg együtt, mi a helyes,
döntsük el együtt, mi az igazság!
5Mert Jób azt mondta: »Ártatlan vagyok,
Isten mégis megfosztott igazságomtól!
6Noha ártatlan vagyok,
mégis hazugnak ítéltek engem!
Nem vétkeztem,
mégis megsebeztek, gyógyíthatatlanul.«
7Jób, ki lenne hozzád hasonló,
ki merne ilyen gyalázatos dolgokat mondani?!
8Hiszen azon az úton jársz, mint a gonosztevők!
Úgy beszélsz, mint az istentelen bűnösök!
9Azt mondod: »Nincs semmi értelme,
ha Isten kedvét keresem, ha benne gyönyörködöm!«
10Most hát figyeljetek rám, ti bölcsek!
Istentől távol áll minden gonoszság,
a Mindenható soha nem igazságtalan!
11Sőt, mindenkinek a saját tettei szerint fizet meg,
mindenkit aszerint jutalmaz, ahogy megérdemli.
12Bizony, Isten soha nem követ el gonoszságot,
a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!
13Ki bízta őrá a Földet?
Ki tette felelőssé az egész világért?
14Ha Isten csak magával törődne,
és szellemét újra magához vonná vissza,
ha teremtményeitől leheletét visszavenné,
15bizony, minden élő azonnal kimúlna,
bizony, mind porrá omlanánk megint.
16Ha értelmesek vagytok, halljátok meg ezt,
figyeljetek szavaimra!
17Hogyan kormányozhatna, aki gyűlöli az igazságot?
Hogyan vádolhatod őt, az Igazságost és Hatalmast?!
18Hiszen Isten az, aki így szól a királyhoz:
»Te semmirekellő!«
Azt mondja a fejedelemnek:
»Bűnös vagy és gonosz!«
19De nem elfogult a fejedelmek iránt,
egyaránt szeret gazdagot és szegényt,
hiszen ő alkotta mindkettőt.
20Meghal a gazdag is, a szegény is,
az éjszaka közepén hirtelen megrendülnek és eltűnnek.
Meghalnak a hatalmasok is,
pedig egy ujjal sem ér hozzájuk senki.
21Bizony, szemmel tartja Isten az ember útjait,
jól látja minden lépését.
22Nincs olyan sűrű sötétség,
ahol elrejtőzhetne a gonosz!
Előle még a halál árnyéka sem takar el.
23Nincs szüksége rá, hogy hosszasan vizsgálja,
s trónja elé idézze az embert ítéletre.
24Nem kérdezi őket, nem nyomoz,
egyszer csak hirtelen összetöri a hatalmasokat,
és másokat állít a helyükre,
25mert szemmel tartja, s nem felejti tetteiket.
Egyetlen éjszaka felforgatja hatalmukat,
szétmorzsolja erejüket, végük van.
26Gonosz tetteik miatt lesújt rájuk,
mindenki szeme láttára megbünteti őket,
27mert elfordultak Istentől,
s nem törődtek vele.
28Mert a gonoszok miatt száll az égre a nyomorultak panasza,
de a szegények kiáltását Isten meghallgatja.
29Ha Isten hallgat, és nem felel,
még akkor sem vádolhatja őt senki!
Ha eltakarja arcát, és visszatartja áldásait egy néptől
vagy egyetlen embertől,
kicsoda láthatja meg őt,
ki járulhat elébe?
30Isten elveszi az istentelen uralkodó hatalmát,
nem engedi, hogy népét romlásba vigye.
31De mondtad-e Istennek:
»Bűnös vagyok, és büntetésem elszenvedem,
de nem vétkezem többé!
32Istenem, taníts meg arra, amit át nem láthatok!
Ha vétkeztem is, többé nem teszem«?
33Jób, szeretnéd, hogy Isten megfizessen neked?
Akkor miért utasítod el ítéletét?
Most rajtad a sor, válassz!
Nem dönthet más helyetted.
Mit felelsz erre, mondd?
34Az okos emberek azt mondják majd,
s minden bölcs egyetért ebben:
35»Jób értelmetlenül beszél,
szavaiból minden bölcsesség hiányzik!«
36Ó, bárcsak megvizsgálnák Jóbot,
hiszen úgy válaszol, mint a gonoszok,
37bűneit szaporítja szavaival,
lázadása egyre növekszik,
s beszédével folyton csak Isten ellen hadakozik.”
Jelenleg kiválasztva:
Jób könyve 34: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International
Jób könyve 34
34
1Majd Elihú így folytatta:
2„Hallgassatok rám, bölcsek,
figyeljetek, ti értelmesek!
3Mert a fülnek kell megvizsgálnia, amit hall,
ahogy az ételt a nyelv ízleli.
4Vizsgáljuk hát meg együtt, mi a helyes,
döntsük el együtt, mi az igazság!
5Mert Jób azt mondta: »Ártatlan vagyok,
Isten mégis megfosztott igazságomtól!
6Noha ártatlan vagyok,
mégis hazugnak ítéltek engem!
Nem vétkeztem,
mégis megsebeztek, gyógyíthatatlanul.«
7Jób, ki lenne hozzád hasonló,
ki merne ilyen gyalázatos dolgokat mondani?!
8Hiszen azon az úton jársz, mint a gonosztevők!
Úgy beszélsz, mint az istentelen bűnösök!
9Azt mondod: »Nincs semmi értelme,
ha Isten kedvét keresem, ha benne gyönyörködöm!«
10Most hát figyeljetek rám, ti bölcsek!
Istentől távol áll minden gonoszság,
a Mindenható soha nem igazságtalan!
11Sőt, mindenkinek a saját tettei szerint fizet meg,
mindenkit aszerint jutalmaz, ahogy megérdemli.
12Bizony, Isten soha nem követ el gonoszságot,
a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!
13Ki bízta őrá a Földet?
Ki tette felelőssé az egész világért?
14Ha Isten csak magával törődne,
és szellemét újra magához vonná vissza,
ha teremtményeitől leheletét visszavenné,
15bizony, minden élő azonnal kimúlna,
bizony, mind porrá omlanánk megint.
16Ha értelmesek vagytok, halljátok meg ezt,
figyeljetek szavaimra!
17Hogyan kormányozhatna, aki gyűlöli az igazságot?
Hogyan vádolhatod őt, az Igazságost és Hatalmast?!
18Hiszen Isten az, aki így szól a királyhoz:
»Te semmirekellő!«
Azt mondja a fejedelemnek:
»Bűnös vagy és gonosz!«
19De nem elfogult a fejedelmek iránt,
egyaránt szeret gazdagot és szegényt,
hiszen ő alkotta mindkettőt.
20Meghal a gazdag is, a szegény is,
az éjszaka közepén hirtelen megrendülnek és eltűnnek.
Meghalnak a hatalmasok is,
pedig egy ujjal sem ér hozzájuk senki.
21Bizony, szemmel tartja Isten az ember útjait,
jól látja minden lépését.
22Nincs olyan sűrű sötétség,
ahol elrejtőzhetne a gonosz!
Előle még a halál árnyéka sem takar el.
23Nincs szüksége rá, hogy hosszasan vizsgálja,
s trónja elé idézze az embert ítéletre.
24Nem kérdezi őket, nem nyomoz,
egyszer csak hirtelen összetöri a hatalmasokat,
és másokat állít a helyükre,
25mert szemmel tartja, s nem felejti tetteiket.
Egyetlen éjszaka felforgatja hatalmukat,
szétmorzsolja erejüket, végük van.
26Gonosz tetteik miatt lesújt rájuk,
mindenki szeme láttára megbünteti őket,
27mert elfordultak Istentől,
s nem törődtek vele.
28Mert a gonoszok miatt száll az égre a nyomorultak panasza,
de a szegények kiáltását Isten meghallgatja.
29Ha Isten hallgat, és nem felel,
még akkor sem vádolhatja őt senki!
Ha eltakarja arcát, és visszatartja áldásait egy néptől
vagy egyetlen embertől,
kicsoda láthatja meg őt,
ki járulhat elébe?
30Isten elveszi az istentelen uralkodó hatalmát,
nem engedi, hogy népét romlásba vigye.
31De mondtad-e Istennek:
»Bűnös vagyok, és büntetésem elszenvedem,
de nem vétkezem többé!
32Istenem, taníts meg arra, amit át nem láthatok!
Ha vétkeztem is, többé nem teszem«?
33Jób, szeretnéd, hogy Isten megfizessen neked?
Akkor miért utasítod el ítéletét?
Most rajtad a sor, válassz!
Nem dönthet más helyetted.
Mit felelsz erre, mondd?
34Az okos emberek azt mondják majd,
s minden bölcs egyetért ebben:
35»Jób értelmetlenül beszél,
szavaiból minden bölcsesség hiányzik!«
36Ó, bárcsak megvizsgálnák Jóbot,
hiszen úgy válaszol, mint a gonoszok,
37bűneit szaporítja szavaival,
lázadása egyre növekszik,
s beszédével folyton csak Isten ellen hadakozik.”
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International