Jób könyve 39
39
1Tudod-e, mikor ellik a hegyi kecske?
Mikor borjaznak a szarvasok?
2Számolod-e vemhességük hónapjait?
Figyeled-e, mikor jön el az ellés ideje?
3Csak összegörnyednek, kicsinyeiket megszülik,
vajúdásuk hirtelen véget ér.
4Borjaik hamar felnőnek a tágas mezőn,
erősek és egészségesek,
elhagyják anyjukat, nem térnek vissza többé.
5Ki engedte szabadon a vadszamarat?
Ki bocsátotta a pusztába, hadd rohanjon?
6Hiszen én tettem otthonává a füves pusztát,
nyugvó helyévé a szikes réteket.
7Kineveti a zajos városokat,
nem hordozza a kereskedők zsákjait.
8Hegyi legelőkön kószál, szabadon,
mindenhol talál legelni valót.
9Kérdezd meg a vadbivalyt, akar-e szolgálni neked!
Jászlad mellett marad-e éjszakára?
10Befoghatod-e, hogy felszántsa földedet?
Boronálhatsz-e vele vetés után?
11Pedig milyen erős! De bízhatsz-e benne?
Rábízhatod-e nehéz munkádat, hogy helyetted végezze?
12Ha megkéred, elhúzza-e a megrakott szekeret,
hogy gabonádat csépelni vigye?
13Vígan csapkod szárnyával a struccmadár,
pedig nem tud repülni, mint a gólya.
14Tojásait a földön költi ki,
a nap melegíti őket a porban.
15Nem törődik vele, hogy ráléphetnek,
hogy a vadállatok összetörik.
16Fiókáit nem kényezteti,
ha elpusztulnak, nem bánja,
hogy fáradsága kárba veszett,
17mert Isten nem adott neki bölcsességet,
értelmet is csak keveset.
18Mégis, ha felkel, és futásnak ered,
ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad!
19Vagy nézd a lovat!
Ilyen erőssé ki tette?
Te adtad nyakára lobogó sörényét?
20Te alkottad úgy, hogy ugrani tudjon?
Mint a sáska úgy szökell,
büszke horkantása milyen félelmetes!
21Örvend erejének,
s türelmetlenül várja, hogy harcba induljon,
bátran nekirohan a fegyvereknek.
22A félelmet neveti, nem ijed meg semmitől,
nem hátrál meg a kard elől.
23Csörög rajta lovasának tegze,
csillog a napfényben kopja és lándzsa.
24A trombita hangjára megindul,
tüzesen vágtat a csatába,
sebesen, mint a szél.
25A harcba hívó trombitaszóra nyerítve felel,
örül, hogy indulhat végre.
Messziről megérzi a csatazajt,
meghallja a harci kiáltást és a parancsszót.
26Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni,
mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?
27Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű,
és rakja fészkét kősziklák csúcsára?
28Otthon van a szédítő magasban,
nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon,
ott tanyázik, az a kővára.
29Onnan kémleli prédáját,
éles szeme messzire lát mindent, pontosan.
30Fiókáit véres hússal táplálja,
s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”
Jelenleg kiválasztva:
Jób könyve 39: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International
Jób könyve 39
39
1Tudod-e, mikor ellik a hegyi kecske?
Mikor borjaznak a szarvasok?
2Számolod-e vemhességük hónapjait?
Figyeled-e, mikor jön el az ellés ideje?
3Csak összegörnyednek, kicsinyeiket megszülik,
vajúdásuk hirtelen véget ér.
4Borjaik hamar felnőnek a tágas mezőn,
erősek és egészségesek,
elhagyják anyjukat, nem térnek vissza többé.
5Ki engedte szabadon a vadszamarat?
Ki bocsátotta a pusztába, hadd rohanjon?
6Hiszen én tettem otthonává a füves pusztát,
nyugvó helyévé a szikes réteket.
7Kineveti a zajos városokat,
nem hordozza a kereskedők zsákjait.
8Hegyi legelőkön kószál, szabadon,
mindenhol talál legelni valót.
9Kérdezd meg a vadbivalyt, akar-e szolgálni neked!
Jászlad mellett marad-e éjszakára?
10Befoghatod-e, hogy felszántsa földedet?
Boronálhatsz-e vele vetés után?
11Pedig milyen erős! De bízhatsz-e benne?
Rábízhatod-e nehéz munkádat, hogy helyetted végezze?
12Ha megkéred, elhúzza-e a megrakott szekeret,
hogy gabonádat csépelni vigye?
13Vígan csapkod szárnyával a struccmadár,
pedig nem tud repülni, mint a gólya.
14Tojásait a földön költi ki,
a nap melegíti őket a porban.
15Nem törődik vele, hogy ráléphetnek,
hogy a vadállatok összetörik.
16Fiókáit nem kényezteti,
ha elpusztulnak, nem bánja,
hogy fáradsága kárba veszett,
17mert Isten nem adott neki bölcsességet,
értelmet is csak keveset.
18Mégis, ha felkel, és futásnak ered,
ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad!
19Vagy nézd a lovat!
Ilyen erőssé ki tette?
Te adtad nyakára lobogó sörényét?
20Te alkottad úgy, hogy ugrani tudjon?
Mint a sáska úgy szökell,
büszke horkantása milyen félelmetes!
21Örvend erejének,
s türelmetlenül várja, hogy harcba induljon,
bátran nekirohan a fegyvereknek.
22A félelmet neveti, nem ijed meg semmitől,
nem hátrál meg a kard elől.
23Csörög rajta lovasának tegze,
csillog a napfényben kopja és lándzsa.
24A trombita hangjára megindul,
tüzesen vágtat a csatába,
sebesen, mint a szél.
25A harcba hívó trombitaszóra nyerítve felel,
örül, hogy indulhat végre.
Messziről megérzi a csatazajt,
meghallja a harci kiáltást és a parancsszót.
26Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni,
mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?
27Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű,
és rakja fészkét kősziklák csúcsára?
28Otthon van a szédítő magasban,
nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon,
ott tanyázik, az a kővára.
29Onnan kémleli prédáját,
éles szeme messzire lát mindent, pontosan.
30Fiókáit véres hússal táplálja,
s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International