Jób könyve 6
6
Jób első válasza
1Erre Jób így felelt:
2„Bárcsak mérlegre tennék szenvedésemet,
s gyötrelmem súlyát lemérnék,
3tudom, nehezebb lenne a tengerparti homoknál,
ezért szólok úgy, mint az ostobák!
4Mert a Mindenható nyilai fúródtak testembe,
mérgüket issza szellemem,
Isten rettentései felsorakoztak ellenem.
5Ugyan miért ordítana a vadszamár a legelő közepén?
Bőg-e panaszosan a bika, ha van mit ennie?
6Kinek kell a sótlan, ízetlen étel?
Megennéd-e a nyers tojásfehérjét?
7Lelkem undorodik tőle, mint a romlott ételtől,
ujjal se nyúlnék hozzá!
8Bárcsak Isten megadná, amit kérek!
Bárcsak teljesítené, amire oly nagyon vágyom!
9Bárcsak törne össze teljesen,
bár végezne karja velem!
10De még akkor is lenne vigaszom,
egy örömöm még a fájdalmak között is maradna:
hogy amit a Szent mondott, meg nem tagadtam!
11Honnan merítsek erőt a kitartáshoz?
Mi értelme lenne tovább is remélni?
12Nem vagyok oly erős, mint a szikla,
testem nem bronzból készült!
13Nem tudok magamon segíteni,
nincs senki, hogy igazságosan ítélje ügyemet!
14Aki nem könyörül bajba jutott barátján,
az Istent sem féli igazán!
15De ti, barátaim, megbízhatatlanok lettetek,
mint a kiszáradó patakmeder:
hol megárad, hol meg eltűnik a víz belőle.
16Tavasszal meglapul alján az olvadó hó,
sötétlik benne a jégmaradék,
17de ha jön a hőség, gyorsan kiszárad,
hirtelen eltűnik mind a hó, mind a víz.
18A karaván letér útjáról,
vizet keres a csalfa mederben,
de csak bolyong a sivatagban, és szomjan pusztul.
19Témai kereskedők vizet keresnek ott, de hiába,
a sébai vándorok reménykedve kutatják a medret,
20de mind csalódnak, mert semmit sem találnak!
Hiába remélték, nincs benne víz, egy csöpp sem!
21Ilyenek vagytok ti is nekem:
látjátok szenvedésem, és mind féltek!
22Kértem én, hogy segítsetek?
Kértem, hogy vagyonotok áldozzátok értem?
23Nem kértem, hogy mentsetek ki elnyomóm kezéből.
Nem könyörögtem, hogy szabadítsatok meg a kegyetlentől.
24Tanítsatok engem, és én hallgatok!
Mutassátok meg, hol tértem rossz útra!
25Az igaz szó mily erőteljes!
De mit ér a ti szavatok?
26Folyton csak hibáztattok engem.
Folytatni akarjátok a leckéztetést?
27Képesek lennétek még az árvát is eladni,
vagy alkudozni egy barát ára felől!
28Most nézzetek a szemembe, kérlek,
lássátok meg, hogy igazat mondok!
29Gondoljátok meg újra,
s ne legyetek igazságtalanok!
Gondoljátok meg újra,
mert becsületem múlik ezen!
30Mondtam-e valami rosszat?
Ne tudnám elválasztani a jót a gonosztól?”
Jelenleg kiválasztva:
Jób könyve 6: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International
Jób könyve 6
6
Jób első válasza
1Erre Jób így felelt:
2„Bárcsak mérlegre tennék szenvedésemet,
s gyötrelmem súlyát lemérnék,
3tudom, nehezebb lenne a tengerparti homoknál,
ezért szólok úgy, mint az ostobák!
4Mert a Mindenható nyilai fúródtak testembe,
mérgüket issza szellemem,
Isten rettentései felsorakoztak ellenem.
5Ugyan miért ordítana a vadszamár a legelő közepén?
Bőg-e panaszosan a bika, ha van mit ennie?
6Kinek kell a sótlan, ízetlen étel?
Megennéd-e a nyers tojásfehérjét?
7Lelkem undorodik tőle, mint a romlott ételtől,
ujjal se nyúlnék hozzá!
8Bárcsak Isten megadná, amit kérek!
Bárcsak teljesítené, amire oly nagyon vágyom!
9Bárcsak törne össze teljesen,
bár végezne karja velem!
10De még akkor is lenne vigaszom,
egy örömöm még a fájdalmak között is maradna:
hogy amit a Szent mondott, meg nem tagadtam!
11Honnan merítsek erőt a kitartáshoz?
Mi értelme lenne tovább is remélni?
12Nem vagyok oly erős, mint a szikla,
testem nem bronzból készült!
13Nem tudok magamon segíteni,
nincs senki, hogy igazságosan ítélje ügyemet!
14Aki nem könyörül bajba jutott barátján,
az Istent sem féli igazán!
15De ti, barátaim, megbízhatatlanok lettetek,
mint a kiszáradó patakmeder:
hol megárad, hol meg eltűnik a víz belőle.
16Tavasszal meglapul alján az olvadó hó,
sötétlik benne a jégmaradék,
17de ha jön a hőség, gyorsan kiszárad,
hirtelen eltűnik mind a hó, mind a víz.
18A karaván letér útjáról,
vizet keres a csalfa mederben,
de csak bolyong a sivatagban, és szomjan pusztul.
19Témai kereskedők vizet keresnek ott, de hiába,
a sébai vándorok reménykedve kutatják a medret,
20de mind csalódnak, mert semmit sem találnak!
Hiába remélték, nincs benne víz, egy csöpp sem!
21Ilyenek vagytok ti is nekem:
látjátok szenvedésem, és mind féltek!
22Kértem én, hogy segítsetek?
Kértem, hogy vagyonotok áldozzátok értem?
23Nem kértem, hogy mentsetek ki elnyomóm kezéből.
Nem könyörögtem, hogy szabadítsatok meg a kegyetlentől.
24Tanítsatok engem, és én hallgatok!
Mutassátok meg, hol tértem rossz útra!
25Az igaz szó mily erőteljes!
De mit ér a ti szavatok?
26Folyton csak hibáztattok engem.
Folytatni akarjátok a leckéztetést?
27Képesek lennétek még az árvát is eladni,
vagy alkudozni egy barát ára felől!
28Most nézzetek a szemembe, kérlek,
lássátok meg, hogy igazat mondok!
29Gondoljátok meg újra,
s ne legyetek igazságtalanok!
Gondoljátok meg újra,
mert becsületem múlik ezen!
30Mondtam-e valami rosszat?
Ne tudnám elválasztani a jót a gonosztól?”
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International