Mózes harmadik könyve 1:2-9

„Ezt mondd Izráel népének: Amikor közületek valaki áldozatot hoz az Örökkévalónak, az áldozatra szánt állat a következők egyike lehet: szarvasmarha, juh, vagy kecske. Ha szarvasmarhát hoz égőáldozatul, akkor az csakis ép és egészséges bika legyen. Vezesse a bikát a Találkozás Sátorának bejáratához, hogy az Örökkévaló elfogadja azt áldozatul. Azután tegye a kezét az állat fejére, amelyet az Örökkévaló így elfogad égőáldozatul, hogy engesztelést szerezzen annak az embernek, aki hozta. Ezután vágják le a bikát ott, az Örökkévaló előtt. Az Áron rendjéből való papok pedig mutassák be áldozatul a vért az oltáron, amely a Találkozás Sátora előtt van: hintsék a vért körös-körül az oltár négy oldalára. Nyúzzák meg az állatot, és vágják részeire. Ezalatt az Áron rendjéből való papok gyújtsanak tüzet az oltáron, majd helyezzék el ezeket a részeket — a fejet és a hájat is — az égő fára. A beleket és a lábszárakat azonban előbb vízben mossák meg. Azután a pap égesse el az oltáron az egész állatot. Égőáldozat ez, kedves illatú ajándék, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.