Mózes harmadik könyve 25:1-7

Az Örökkévaló szólt Mózeshez a Sínai-hegyen: „Ezt mondd Izráel népének: Amikor bementek majd arra a földre, amelyet nektek adok, akkor minden hetedik évben a földnek is adjátok meg a szombati nyugalom éveit, hogy az Örökkévalót tiszteljétek ezzel. Hat éven keresztül műveljétek a földet: vessetek, arassatok, gondozzátok szőlőtöket, és szüreteljétek a gyümölcsöket. De a hetedik évben engedjétek a földet is pihenni! A hetedik esztendő a szombatév — az Örökkévaló tiszteletére! Abban az évben hagyjátok el a szántást-vetést, és ne metsszétek szőlőtöket se. Még ami magától terem a szántóföldön, azt se arassátok le, gondozatlan szőlőtök termését se gyűjtsétek össze, mert ebben az esztendőben a föld is pihen. Bár a föld szombatévet tart, mégis ad elegendő táplálékot nektek, s amit magától terem, megehetitek. Lesz elég kenyered, jut szolgáidnak is, napszámosaidnak is, sőt, még a földeden lakó jövevénynek is jut belőle. Háziállataid számára is jut elegendő takarmány, és a mezei vadaknak is elég táplálék abból, amit a föld ekkor magától terem.