Lukács evangéliuma 11:1-13

Lukács evangéliuma 11:1-13 EFO

Történt egyszer, hogy miután Jézus befejezte az imádkozást, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, ahogyan Bemerítő János is tanította a tanítványait!” Jézus ezt felelte: „Így imádkozzatok: Atyánk, legyen megszentelve a neved! Jöjjön el királyi uralmad, A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Bocsásd meg bűneinket, ahogyan mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek! Ne engedd, hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket!” Azután ezt mondta: „Ha az éjszaka közepén elmentek a barátotokhoz, és ezt mondjátok neki: »Barátom, kérlek, adj kölcsön három kenyeret! Egy ismerősöm érkezett hozzám átutazóban, és nincs mivel megkínálnom.« A barátod így válaszol odabentről: »Ne zavarj! Az ajtót már bezártam, gyermekeimmel az ágyban fekszünk. Nem tudok felkelni, hogy kenyeret adjak neked.« Azt mondom nektek, lehet, hogy pusztán a barátságotok kedvéért nem kel fel. De ha állhatatosan kéritek, mégis fel fog kelni, és odaadja, amire szükségetek van. Ezért mondom nektek: Kitartóan kérjétek, és megkapjátok! Kitartóan keressétek, és megtaláljátok! Kitartóan kopogtassatok, és kinyitják nektek az ajtót! Mert aki kitartóan kéri, megkapja, amit kér. Aki kitartóan keresi, az megtalálja, amit keres. Aki kitartóan kopogtat, annak kinyitják az ajtót. Vajon melyik apa adna kígyót a fiának, a az halat kér tőle? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki? Ha tehát még ti is tudtok jó ajándékot adni a gyerekeiteknek, bár gonoszak vagyok, mennyivel inkább fog Mennyei Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik kérik tőle!”