Lukács evangéliuma 18:1-14

Lukács evangéliuma 18:1-14 EFO

Jézus példázatot mondott a tanítványainak, amellyel arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele soha. „Volt egyszer egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelte, és nem becsülte az embereket sem. Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíró nyakára járt, és szüntelen arra kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!« A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki, és megvédem, hogy ne zaklasson tovább.«” Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró! Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Ő bizonyosan megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket! Mondom nektek, bizony hamar igazságot szolgáltat választottainak! De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e olyanokat a földön, akik igazán bíznak benne és hűségesen várják?” Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot: „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.« A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”