Máté evangéliuma 12:1-21

Máté evangéliuma 12:1-21 EFO

Akkoriban Jézus a tanítványaival együtt egy gabonaföldön ment keresztül. A tanítványok éhesek voltak, ezért kalászokat téptek le, és a gabonaszemeket eszegették. Történetesen éppen szombat volt. Amikor a farizeusok ezt meglátták, így szóltak Jézushoz: „Nézd csak, mit tesznek a tanítványaid! A Törvény szerint szombaton ezt nem lenne szabad!” Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor ő és a kísérői megéheztek? Bement Isten házába, és embereivel együtt megette az Istennek felajánlott szent kenyereket! Pedig ezeket a Törvény szerint sem neki, sem a kísérőinek nem lett volna szabad megenniük, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy szombatonként a papok a Templomban nem tartják be a szombatra vonatkozó parancsot, de mégsem vétkeznek? Igazán mondom nektek: nagyobb van itt a Templomnál! Ha megértettétek volna, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok tőletek, nem áldozatot«, akkor most nem ítéltétek volna el azokat, akik semmi rosszat nem tettek. Mert az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”. Jézus ezután a zsinagógájukba ment. Volt ott egy béna kezű férfi. Megkérdezték Jézust: „A Törvény szerint szabad-e szombaton gyógyítani?” Azért kérdezték ezt, hogy megvádolhassák. Ő azonban ezt felelte: „Ha valakinek közületek szombaton gödörbe esik az egyetlen báránya, vajon nem húzza-e ki azonnal? Az ember pedig sokkal értékesebb, mint a bárány! Tehát szombaton is szabad jót tenni.” Ezután a beteg férfihoz fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő kinyújtotta a kezét, amely azonnal meggyógyult, és éppen olyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és elhatározták, hogy végeznek Jézussal. Jézus azonban tisztában volt vele, hogy mit terveznek ellene, ezért elment onnan. Sokan követték, ő pedig minden beteget meggyógyított. Azt azonban szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne terjesszék a hírét. Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott: „Nézzétek szolgámat, akit választottam, akit szeretek, akiben én gyönyörködöm! Betöltöm őt Szellememmel, és igazságosan fogja ítélni a nemzeteket. Nem vitatkozik, nem hangoskodik, s hangját nem hallják az utcákon. A megrepedt nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsest nem oltja ki, amíg győzelemre nem viszi az igazságos ítéletet, s benne reménykednek majd az Izráelen kívüli nemzetek.”