Akkoriban Jézus a tanítványaival együtt egy gabonaföldön ment keresztül. A tanítványok éhesek voltak, ezért kalászokat téptek le, és a gabonaszemeket eszegették. Történetesen éppen szombat volt. Amikor a farizeusok ezt meglátták, így szóltak Jézushoz: „Nézd csak, mit tesznek a tanítványaid! A Törvény szerint szombaton ezt nem lenne szabad!”
Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor ő és a kísérői megéheztek? Bement Isten házába, és embereivel együtt megette az Istennek felajánlott szent kenyereket! Pedig ezeket a Törvény szerint sem neki, sem a kísérőinek nem lett volna szabad megenniük, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy szombatonként a papok a Templomban nem tartják be a szombatra vonatkozó parancsot, de mégsem vétkeznek? Igazán mondom nektek: nagyobb van itt a Templomnál! Ha megértettétek volna, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok tőletek, nem áldozatot«, akkor most nem ítéltétek volna el azokat, akik semmi rosszat nem tettek.
Mert az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.
Jézus ezután a zsinagógájukba ment. Volt ott egy béna kezű férfi. Megkérdezték Jézust: „A Törvény szerint szabad-e szombaton gyógyítani?” Azért kérdezték ezt, hogy megvádolhassák.
Ő azonban ezt felelte: „Ha valakinek közületek szombaton gödörbe esik az egyetlen báránya, vajon nem húzza-e ki azonnal? Az ember pedig sokkal értékesebb, mint a bárány! Tehát szombaton is szabad jót tenni.”
Ezután a beteg férfihoz fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő kinyújtotta a kezét, amely azonnal meggyógyult, és éppen olyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és elhatározták, hogy végeznek Jézussal.
Jézus azonban tisztában volt vele, hogy mit terveznek ellene, ezért elment onnan. Sokan követték, ő pedig minden beteget meggyógyított. Azt azonban szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne terjesszék a hírét. Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:
„Nézzétek szolgámat, akit választottam,
akit szeretek, akiben én gyönyörködöm!
Betöltöm őt Szellememmel,
és igazságosan fogja ítélni a nemzeteket.
Nem vitatkozik, nem hangoskodik,
s hangját nem hallják az utcákon.
A megrepedt nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsest nem oltja ki,
amíg győzelemre nem viszi az igazságos ítéletet,
s benne reménykednek majd az Izráelen kívüli nemzetek.”