Mózes negyedik könyve 11

11
Az Örökkévaló haragjának tüze pusztít a táborban
1Egyszer Izráel népe panaszkodott a nehézségek miatt. Meghallotta ezt az Örökkévaló is, és nagyon megharagudott rájuk. Az Örökkévalótól származó tűz gyulladt fel közöttük, és megégette a tábor szélét. 2Ekkor a nép Mózeshez könyörgött, hogy segítsen rajtuk, Mózes pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a tűz elaludt. 3Ezért elnevezték azt a helyet Tabérának, vagyis „Égésnek”, mert ott gyulladt föl a nép ellen az Örökkévaló haragjának tüze.
A nép panasza és a 70 vezető kiválasztása
4Voltak Izráel népe között idegenek is, akik csatlakoztak hozzájuk. Ezek hiányolták az Egyiptomban megszokott húst, és mindenáron húst akartak enni. Emiatt azután Izráel népe is síránkozni kezdett: „Húst szeretnénk enni, de ki adhat nekünk itt húst? 5Bezzeg Egyiptomban jól ment a sorunk, ott mindig volt ingyen hal, meg az a sok jó zöldségféle! Milyen finom uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát kaptunk! 6Most meg elfogy az erőnk, mert itt mindig csak mannát kapunk!”
7A manna hasonló volt a koriander magjához és a balzsamcsepphez. 8Az emberek kimentek a táborból, szétszéledtek, és a földről szedegették össze. Azután kézimalommal megőrölték, vagy mozsárban összetörték, majd megfőzték és lepényt készítettek belőle. Az íze olyan volt, mint az olajos pogácsáé. 9Amikor éjjel a harmat leszállt, akkor hullott a manna is.
10Mózes meghallotta, hogy a nép panaszkodik. Minden család a maga sátrának ajtajában ült, és siránkozott. Az Örökkévaló pedig haragra lobbant a nép zúgolódása miatt. Mózes ekkor nagyon felháborodott, 11és így fordult az Örökkévalóhoz: „Ó, Uram, miért bánsz velem ilyen rosszul? Hiszen a szolgád vagyok! Miért nem vagy hozzám jóindulattal? Miért raktad az én vállamra az egész nép minden gondját-baját? 12Talán tőlem származott ez a nép? Vajon mind én szültem őket? Akkor miért mondod, hogy egyedül hordozzam őket, mint dajka a csecsemőt? Én vigyem be őket arra a földre, amelyet őseiknek ígértél? 13Honnan vegyek én elegendő húst ennek a siránkozó tömegnek? Hiszen mind tőlem várják, hogy megetessem őket! »Adj nekünk húst, mert húst kívánunk!« — mondják nekem. 14Örökkévaló, hogyan viseljem az egész nép terhét egymagam? Túl nehéz ez nekem!
15Ha továbbra is így akarsz bánni velem, kérlek, inkább ölj meg most azonnal! Ha kedves vagyok neked, ölj meg, hogy ne kelljen néznem többé a magam nyomorúságát és kudarcát!”
16Az Örökkévaló ezt válaszolta Mózesnek: „Gyűjtsd össze Izráel 70 idősebb vezetőjét! Ők a nép vezetői és tisztségviselői. Álljatok meg előttem mindannyian a Találkozás Sátoránál! 17Akkor én leszállok, és beszélek veled. Majd pedig abból a Szellemből,#11:17 Szellemből Vagy: „szellemből”. A 25. és 29. versekben is. amely most rajtad nyugszik, adok nekik is. Attól kezdve ők is hordozzák a nép vezetésének terhét veled együtt, s így nem kell egymagadnak viselned.
18A népnek pedig hirdesd ki: »Szenteljék meg magatokat holnapra, mert akkor húst fogtok enni! Hiszen sírtatok az Örökkévalónak, hogy húst akartok enni, és hogy jobb dolgotok volt Egyiptomban, mint most. Ezért az Örökkévaló ad nektek húst, és ehettek, amennyit akartok! 19-20De nem csak egy napig, vagy 2, 5, 10 vagy 20 napig, hanem egy álló hónapig ehettek húst, amíg torkig lesztek vele, és megundorodtok tőle! Így lesz, mert elutasítottátok az Örökkévalót, aki közöttetek lakik! Pedig ő jól tudja, mire van szükségetek, de ti mégis siránkoztatok! Azt mondtátok, hogy kár volt eljönni Egyiptomból…«”.
21Mózes ezt felelte: „Uram, ebben a népben, amely között lakom, 600 000 csak a gyalogos harcosok száma, és te mégis azt mondod, hogy egy álló hónapig húst adsz nekik enni?! 22Hiszen ha összes szarvasmarháinkat, juhainkat és kecskéinket levágnánk, még az sem lenne számukra elég! Ha a tenger összes halát kifognánk, még az is kevés lenne nekik!”
23De az Örökkévaló ezt felelte Mózesnek: „Azt hiszed, ez már túl nehéz nekem? Majd meglátod, beteljesedik-e vagy nem, amit ígértem”.
24Ezután Mózes kiment a néphez, és kihirdette nekik, amit az Örökkévaló üzent. Majd összegyűjtötte azt a 70 férfit Izráel vezetői közül, és odaállította őket a Találkozás Sátora köré. 25Az Örökkévaló pedig leszállt a felhőben és beszélt Mózessel, azután abból a Szellemből, amely addig Mózesen nyugodott, adott a 70 vezetőnek is. Amint a Szellem rájuk szállt és megnyugodott rajtuk, ezek a vezetők is elkezdtek prófétálni. Később azonban már nem prófétáltak többé.
Bárcsak az Örökkévaló népe mind próféta lenne!
26A 70 vezető közül azonban ketten nem mentek oda a Találkozás Sátorához, hanem a táborban maradtak. Az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Ők is szerepeltek a 70 vezető névsorában, akiket Mózes kiválasztott, de mégsem mentek oda a többiekkel együtt. Ennek ellenére a Szellem rajtuk is megnyugodott, és ők is prófétálni kezdtek, ott ahol voltak, a táborban. 27Egy fiú elszaladt Mózeshez ezzel a hírrel: „Uram, Eldád és Médád prófétál a táborban!”
28Erre Józsué, Nún fia, aki fiatal kora óta Mózes szolgája volt, ezt mondta Mózesnek: „Uram, tiltsd meg nekik!”
29De Mózes ezt kérdezte Józsuétól: „Az én érdekemben vagy féltékeny rájuk? Bárcsak az Örökkévaló népe mind egy szálig próféta lenne! Bárcsak az Örökkévaló mindegyiküknek adná Szellemét!”
30Ezután Mózes és a vezetők visszatértek a táborba.
A fürjek tömege és a mohóság büntetése
31Majd az Örökkévaló szelet küldött, amely a tenger felől fürjek seregét sodorta Izráel táborához. A fürjek lehullottak a tábor körül mindenfelől, egynapi járóföldnyi távolságra. Olyan nagy tömegben tolongtak, hogy két könyök#11:31 két könyök Kb. egy méter. magasságban elborították a földet. 32A nép azon a napon, meg éjjel, sőt még az egész következő napon is fogdosta a fürjeket, és rengeteget összegyűjtöttek. Aki csak keveset gyűjtött, még az is vagy 10 hómert#11:32 10 hómer Ez kb. 2 200 liternek felel meg! Akkoriban inkább űrmértéket használtak az ilyen dolgok mérésére. megtöltött velük. Azután a fürjek húsát kiterítették a földre a tábor körül.
33-34Majd mohón nekiestek a húsnak, de még le sem nyelték, amikor az Örökkévaló megharagudott rájuk, és nagy csapással sújtotta a népet: igen sokan meghaltak közülük, akiket ott, helyben el is temettek. Azt a helyet így nevezték el: „A mohó nép sírja”.
35Azután a tábor tovább vonult, egészen Hacérótig, majd egy ideig ott vesztegelt.

Jelenleg kiválasztva:

Mózes negyedik könyve 11: EFO

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be