Mózes negyedik könyve 20
20
Az Örökkévaló vizet ad a népnek a kősziklából
(2Móz 17:1–7)
1Izráel népének egész közössége eljutott a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott is temették el.
2Azonban ezen a táborhelyen nem volt víz, és a nép ismét elégedetlenkedett. Összegyűltek Mózes és Áron ellen, 3-4szemrehányást tettek Mózesnek, és így kiabáltak: „Miért vezettétek az Örökkévaló népét ebbe a száraz sivatagba? Azt akarjátok, hogy itt haljunk szomjan az állatainkkal együtt? Bárcsak mi is meghaltunk volna, amikor a testvéreink elpusztultak az Örökkévaló előtt! 5Minek hoztatok ki bennünket Egyiptomból? Miért vezettetek ide, erre a kietlen helyre? Itt nincs gabona, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma! Még ivóvizünk sincs!”
6Akkor Mózes és Áron otthagyták a tömeget, és a Találkozás Sátorának bejáratához mentek. Ott arcra borultak az Örökkévaló előtt, az Örökkévaló dicsősége pedig megjelent nekik.
7Majd az Örökkévaló szólt Mózesnek: 8„Vedd a botodat, és hívd össze Izráel közösségét a szikla elé! Te és a testvéred, Áron álljatok a szikla elé, és a nép szeme láttára szóljatok a sziklához, s akkor az vizet ad nektek. Így fakassz vizet a sziklából, hogy ihasson a nép és az állataik is”.
9Mózes tehát elvette azt a botot a Találkozás Sátorából, ahogy az Örökkévaló parancsolta. 10Majd Áronnal együtt összehívták az egész népet a kőszikla elé. Mózes ezt mondta a népnek: „Figyeljetek ide, ti lázadók! Azt akarjátok, hogy ebből a sziklából fakasszunk nektek vizet?” 11Majd felemelte a botot, és kétszer a sziklára ütött vele, amelyből ekkor bőséges forrásvíz zúdult ki. Így az egész nép és az állataik is ihattak, amennyit akartak.
12Az Örökkévaló azonban ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem bíztatok bennem, s emiatt nem adtatok nekem dicsőséget#20:12 nem adtatok… dicsőséget Szó szerint: „nem szenteltetek meg”, vagy: „nem mutattátok meg nekik, hogy szent vagyok”. Izráel népe előtt, ezért nem ti fogjátok ezt a népet bevezetni arra a földre, amelyet nekik adtam”.
13Emiatt így nevezték azt a helyet és a kősziklából ömlő vizet: „Meríbá vize”#20:13 meríbá Azt jelenti: vitatkozás, lázadás, perlekedés, veszekedés. — mivel Izráel népe ott perlekedett az Örökkévalóval, aki bebizonyította nekik, hogy ő szent.
Edom nem engedi országán Izráelt átvonulni
14Mózes Kádésből követeket küldött Edom királyához ezzel az üzenettel:
„Testvéred, Izráel népe üzeni: Jól tudod, mennyi baj ért bennünket, 15miután őseink Egyiptomba költöztek, és sok ideig ott éltünk. Hallottad, milyen rosszul bántak őseinkkel és velünk az egyiptomiak, 16de azután az Örökkévalóhoz kiáltottunk, aki meghallgatott, egy angyalt küldött, és kiszabadított onnan bennünket.
Most pedig országod határához érkeztünk, és Kádésban táborozunk. 17Kérünk, engedd meg, hogy átvonuljunk országodon! Nem tapossuk le szántóföldjeidet, szőlőskertjeidet, s még vizet sem húzunk kútjaidból. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, s nem térünk le róla sem jobbra, sem balra, amíg el nem érjük a túlsó határt”.
18De Edom királya így felelt a követeknek: „Nem mehettek keresztül országomon! Ha megpróbáljátok, felfegyverkezve vonulok ki ellenetek”.
19A követek alkudozni próbáltak: „Mi valóban csak az országúton szeretnénk vonulni. Még az ivóvízért is hajlandók vagyunk fizetni mind a magunk, mind az állataink számára, csak engedd meg, hogy gyalogszerrel átvonulhassunk! Semmi egyéb szándékunk nincsen”.
20Edom királya azonban hajthatatlan maradt: „Nem fogtok keresztülmenni!” — mondta. Ki is vonult nagy és erős hadseregével Izráel ellen a határhoz. 21Mivel tehát Edom királya nem engedte a területén átvonulni őket, Izráel népének ki kellett kerülnie ezt az országot.
Áron halála
22-23Miután Kádést elhagyták, Izráel népe megérkezett a Hór-hegyhez, amely Edom határán fekszik. Ott a hegyen az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: 24„Áron itt meg fog halni, és őseihez csatlakozik. Nem fog bemenni arra a földre, amelyet Izráel népének ígértem, mivel Meríbá vizénél ti ketten nem engedelmeskedtetek a parancsomnak.
25Most pedig Mózes, vedd magad mellé Áront és a fiát, Eleázárt, azután menjetek föl a Hór-hegyre. 26Ott vedd le Áronról a főpapi ruhát, és öltöztesd abba a fiát, Eleázárt. Áron pedig meg fog halni ott, és őseihez csatlakozik”.
27Mózes megtette, amit az Örökkévaló mondott neki. Az egész nép szeme láttára fölmentek hárman a Hór-hegyre. 28Ott Mózes levette Áron ruháit, és felöltöztette abba Eleázárt, Áron fiát. Áron ott halt meg, a hegy tetején. Azután Mózes és Eleázár lejöttek a hegyről. 29Az egész közösség megtudta, hogy Áron meghalt, és gyászolták őt 30 napig.
Jelenleg kiválasztva:
Mózes negyedik könyve 20: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International
Mózes negyedik könyve 20
20
Az Örökkévaló vizet ad a népnek a kősziklából
(2Móz 17:1–7)
1Izráel népének egész közössége eljutott a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott is temették el.
2Azonban ezen a táborhelyen nem volt víz, és a nép ismét elégedetlenkedett. Összegyűltek Mózes és Áron ellen, 3-4szemrehányást tettek Mózesnek, és így kiabáltak: „Miért vezettétek az Örökkévaló népét ebbe a száraz sivatagba? Azt akarjátok, hogy itt haljunk szomjan az állatainkkal együtt? Bárcsak mi is meghaltunk volna, amikor a testvéreink elpusztultak az Örökkévaló előtt! 5Minek hoztatok ki bennünket Egyiptomból? Miért vezettetek ide, erre a kietlen helyre? Itt nincs gabona, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma! Még ivóvizünk sincs!”
6Akkor Mózes és Áron otthagyták a tömeget, és a Találkozás Sátorának bejáratához mentek. Ott arcra borultak az Örökkévaló előtt, az Örökkévaló dicsősége pedig megjelent nekik.
7Majd az Örökkévaló szólt Mózesnek: 8„Vedd a botodat, és hívd össze Izráel közösségét a szikla elé! Te és a testvéred, Áron álljatok a szikla elé, és a nép szeme láttára szóljatok a sziklához, s akkor az vizet ad nektek. Így fakassz vizet a sziklából, hogy ihasson a nép és az állataik is”.
9Mózes tehát elvette azt a botot a Találkozás Sátorából, ahogy az Örökkévaló parancsolta. 10Majd Áronnal együtt összehívták az egész népet a kőszikla elé. Mózes ezt mondta a népnek: „Figyeljetek ide, ti lázadók! Azt akarjátok, hogy ebből a sziklából fakasszunk nektek vizet?” 11Majd felemelte a botot, és kétszer a sziklára ütött vele, amelyből ekkor bőséges forrásvíz zúdult ki. Így az egész nép és az állataik is ihattak, amennyit akartak.
12Az Örökkévaló azonban ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem bíztatok bennem, s emiatt nem adtatok nekem dicsőséget#20:12 nem adtatok… dicsőséget Szó szerint: „nem szenteltetek meg”, vagy: „nem mutattátok meg nekik, hogy szent vagyok”. Izráel népe előtt, ezért nem ti fogjátok ezt a népet bevezetni arra a földre, amelyet nekik adtam”.
13Emiatt így nevezték azt a helyet és a kősziklából ömlő vizet: „Meríbá vize”#20:13 meríbá Azt jelenti: vitatkozás, lázadás, perlekedés, veszekedés. — mivel Izráel népe ott perlekedett az Örökkévalóval, aki bebizonyította nekik, hogy ő szent.
Edom nem engedi országán Izráelt átvonulni
14Mózes Kádésből követeket küldött Edom királyához ezzel az üzenettel:
„Testvéred, Izráel népe üzeni: Jól tudod, mennyi baj ért bennünket, 15miután őseink Egyiptomba költöztek, és sok ideig ott éltünk. Hallottad, milyen rosszul bántak őseinkkel és velünk az egyiptomiak, 16de azután az Örökkévalóhoz kiáltottunk, aki meghallgatott, egy angyalt küldött, és kiszabadított onnan bennünket.
Most pedig országod határához érkeztünk, és Kádésban táborozunk. 17Kérünk, engedd meg, hogy átvonuljunk országodon! Nem tapossuk le szántóföldjeidet, szőlőskertjeidet, s még vizet sem húzunk kútjaidból. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, s nem térünk le róla sem jobbra, sem balra, amíg el nem érjük a túlsó határt”.
18De Edom királya így felelt a követeknek: „Nem mehettek keresztül országomon! Ha megpróbáljátok, felfegyverkezve vonulok ki ellenetek”.
19A követek alkudozni próbáltak: „Mi valóban csak az országúton szeretnénk vonulni. Még az ivóvízért is hajlandók vagyunk fizetni mind a magunk, mind az állataink számára, csak engedd meg, hogy gyalogszerrel átvonulhassunk! Semmi egyéb szándékunk nincsen”.
20Edom királya azonban hajthatatlan maradt: „Nem fogtok keresztülmenni!” — mondta. Ki is vonult nagy és erős hadseregével Izráel ellen a határhoz. 21Mivel tehát Edom királya nem engedte a területén átvonulni őket, Izráel népének ki kellett kerülnie ezt az országot.
Áron halála
22-23Miután Kádést elhagyták, Izráel népe megérkezett a Hór-hegyhez, amely Edom határán fekszik. Ott a hegyen az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: 24„Áron itt meg fog halni, és őseihez csatlakozik. Nem fog bemenni arra a földre, amelyet Izráel népének ígértem, mivel Meríbá vizénél ti ketten nem engedelmeskedtetek a parancsomnak.
25Most pedig Mózes, vedd magad mellé Áront és a fiát, Eleázárt, azután menjetek föl a Hór-hegyre. 26Ott vedd le Áronról a főpapi ruhát, és öltöztesd abba a fiát, Eleázárt. Áron pedig meg fog halni ott, és őseihez csatlakozik”.
27Mózes megtette, amit az Örökkévaló mondott neki. Az egész nép szeme láttára fölmentek hárman a Hór-hegyre. 28Ott Mózes levette Áron ruháit, és felöltöztette abba Eleázárt, Áron fiát. Áron ott halt meg, a hegy tetején. Azután Mózes és Eleázár lejöttek a hegyről. 29Az egész közösség megtudta, hogy Áron meghalt, és gyászolták őt 30 napig.
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International