LEVÉL A HÉBEREKHEZ 9:1-10

Voltak az első sátornak is intézkedései, melyek a papi szolgálattételeket az isteni igazságosság rendjében szabályozták, és volt világi szentélye. Tudniillik elkészült egy elősátor, melyben a mécsláb, az asztal és az Istennek szánt kenyerek voltak, ezt Szenthelynek nevezik. A második függöny mögött volt a Szentek Szentjének nevezett sátor, arany füstölő oltár és a szövetség ládája tartoztak hozzá. Utóbbit mindenütt arany borította s benne voltak a mannát tartalmazó arany korsó, Áron kivirágzott vesszeje és a szövetség táblái, felette pedig a dicsőség kerubjai, melyek az engesztelő fedelet beárnyékozták. Ezekről nem kell most egyenként szólnunk. Miután ezek így elkészültek, az első sátorba mindenkor bejártak a papok, hogy papi szolgálattételüket végezzék. A másodikba évenként egyszer egyedül a főpap ment be, sohasem vér nélkül, s azt magáért, továbbá a nép tudatlanságáért vitte. Ezzel azt tette nyilvánvalóvá a Szent Szellem, hogy az igazi szentély útja addig nem válhat láthatóvá, míg az első sátor fennáll. Példázat ez a jelen időpontra, mikor olyan adományokat és véres áldozatokat visznek az oltárra, melyeknek nincs hatalmuk arra, hogy a lelkiismeret követelése szerint tegyék bevégzetté azt, aki a szolgálatot végzi. Nincs hatalmuk, mert ételekre, italokra, különféle bemerítésekre vannak alapozva, és csak a helyreállítás időpontjáig nyújtanak olyan megigazulást, amilyen a hús vonalán lehetséges.