Majd tanítványaihoz szólott: „Napok jönnek, amelyeken megkívánjátok, hogy az ember Fiának napjaiból bár egyet is láthassatok, de nem fogtok látni.
Akkor ezt fogják majd nektek mondani: Lám ott van! Lám itt van! Ne menjetek el, ne fussatok utána.
Mert mint ahogy a felvillanó villámlás egyik aljától a másik aljáig megvilágítja az eget, a maga napján olyan lesz az ember Fia is.
Előbb azonban sokat kell szenvednie, kell, hogy ez a nemzedék elvesse őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg.
Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Az emberek ettek, ittak, házasodtak, nőül mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és akkor eljött az özönvíz és mindenkit elveszített.
Úgy lesz majd, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek,
de amely napon Lót Szodomából kiment, tűz és kéneső hullott az égből és elveszített mindenkit.
Így történik majd azon a napon is, amelyen az embernek Fiáról a lepel lehull.
Ha valaki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne szálljon alá, hogy elvigye azt. Úgy tegyen az is, aki a mezőn van, ne térjen vissza.
Emlékezzetek Lót feleségére.
Aki lelkét megszerezni igyekszik, el fogja veszíteni, – aki el fogja veszíteni lelkét, életre szüli azt.
Azt mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyon, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd,
két asszony őröl egy helyen, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd.