AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 24:25-32

Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak. Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?” Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van. Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni. De erővel kényszerítenék őt.” Maradj velünk – mondták. Már este van, bealkonyult.” Erre bement, hogy náluk maradjon. Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra. Ekkor így szóltak egymáshoz: „Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?”

Ingyenes olvasótervek és áhítatok a következő témában: AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 24:25-32