AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 15:3-33

Jézus ezt felelte nekik: „Miért hágjátok át ti is Istennek parancsolatát hagyományaitokért? Az Isten ugyanis ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni! Ezzel szemben ti ezt mondjátok: Aki így szól atyjához vagy anyjához: Áldozati adománnyal tudok csak használni neked, annak már nem kell tisztelnie sem atyját, sem anyját. Isten szavát erőtlenné tettétek hagyományotokért. Képmutatók! Helyesen prófétálta felőletek Ézsaiás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük messze távol van tőlem. Hiábavaló a nekem adott tiszteletük, ha emberi parancsolatokat foglalnak tanításaikba.” Majd magához szólította a sokaságot és így szólt hozzájuk: „Halljátok és lássátok be, Nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami kijön a száján, az fertőzi meg az embert.” Akkor hozzámentek a tanítványok és így szóltak: „Tudod-e, hogy a farizeusok belebotlottak a beszédedbe és tőrbe estek, amikor azt meghallották?” Ő ezt felelte rá: „Gyökerestől kivész majd minden ültetés, melyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő verembe esik.” Majd Péter szólította meg őt: „Magyarázd meg nekünk a példázatot!” – „Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás – mondotta –, nem értitek, hogy ami a szájon bemegy, a hasba jut, azután meg az árnyékszékre vetik ki? Ellenben ami a szájon kijön, a szívből kerül elő s ez az, ami fertőzi az embert. Mert gonosz fontolgatások, gyilkos, házasságtörő, parázna, tolvaj szándékok, hamis tanúskodások, káromlások a szívből kerülnek elő. Ezek fertőzik az embert, ellenben a mosdatlan kézzel evés nem fertőzi az embert.” Jézus aztán elment onnan s Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Egyszer csak azokról a vidékekről egy kananita asszony jött elő s kiáltva szólott: „Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fia! Lányom ördöngős és gonoszul szenved.” De ő nem felelt neki egy szóval sem. Tanítványai hozzáléptek és kérték: „Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!” Ám ő így szólt: „Nem küldtek engem másokhoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Az asszony mégis odament, földreborult előtte s úgy kérte: „Uram segíts rajtam!” Ám ő ezt felelte: „Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.” „Uram! – válaszolta az asszony –, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból.” Ekkor megszólalt Jézus: „Asszony – mondta neki – nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!” És leánya abban az órában meggyógyult. Ezután Jézus onnan eltávozóban a galileai tó partjára érkezett. Ott felment egy hegyre és leült. Nagy tömeg ment hozzá, sánták, bénák, vakok, némák és sok másféle beteg volt velük, s odatették őket az Úr lábához. Ő pedig gyógyította őket, úgyhogy a sokaság csodálkozva látta, hogy a némák beszélnek, a bénák épekké lesznek, a sánták járnak, a vakok látnak, s dicsőítették Izráel Istenét. Jézus aztán magához hívta tanítványait és megszólalt: „Megszántam a tömeget, mert három nap óta vannak már velem és nincs mit enniük, nem akarom őket étlen elbocsátani, hátha kidőlnek az úton.” A tanítványok azt mondották: „Honnan volna nekünk a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”