Ekkor Péter lépett hozzá s megkérdezte: „Hányszor vétkezhet ellenem testvérem úgy, hogy meg kell bocsátanom neki? Hétszer is?”
Jézus ezt felelte neki: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem akár hetvenhétszer.
Ezért a mennyek királysága olyan királyhoz hasonló, aki le akarta számoltatni rabszolgáit.
Mikor a számonkérést elkezdte, hozzávittek valakit, aki tízezer talentummal volt adósa.
Mivel nem volt miből megadni, megparancsolta a király, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van, s abból fizessék meg tartozását.
Leborult hát a rabszolga, a földet csókolta előtte s úgy kérte: Légy hosszútűrő velem s mindent meg fogok adni neked.
Az úr szánalomra gerjedt a rabszolga iránt és elbocsátotta őt, tartozását is elengedte.
Ahogy az a rabszolga elment, rátalált egyik rabszolgatársára, aki neki száz dénárral tartozott. Megragadta azt, fojtogatta, s azt mondta neki: Add meg, amivel tartozol.
Leborult hát a rabszolgatársa s úgy esengett neki: Légy hosszútűrő velem s mindent megadok neked.
De az nem volt rá hajlandó, hanem elment s tömlöcbe vettette, amíg tartozását lerója.
Mikor rabszolgatársai a történteket látták, rendkívül elszomorodtak, elmentek és felvilágosították a királyt mind a felől, ami történt.
Ekkor ura magához hívatta, és ezt mondta neki: Gonosz rabszolga! Én a te tartozásodat ezután, hogy rimánkodtál nekem, mind elengedtem.
Hát nem kellett volna-e neked is könyörülnöd rabszolgatársadon, mint ahogy én könyörültem rajtad?
Ekkor megharagudott az ura s a kínzóknak adta őt át arra az időre, míg tartozását mind meg nem fizeti neki.
Mennyei Atyám is így fog tenni veletek, ha mindenikőtök szívből meg nem bocsát testvérérének.”