Mialatt Betániában a poklos Simon házában volt és éppen asztalnál feküdt, odament egy asszony, kinél valódi és igen értékes nárdusszal telt alabástrom korsócska volt. Az asszony széttörte az alabástromot és kiöntötte tartalmát Jézus fejére.
Voltak ott némelyek, akik magukban bosszankodtak a dolgon.” Mire való volt a nárdusznak ilyen eltékozlása?
Háromszáz dénárért is el lehetett volna adni ezt a kenetet s odaadni a szegényeknek!” Lihegő indulattal támadtak az asszonyra.
Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok őt! Miért zaklatjátok? Nemes dolgot tett velem.
Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek majd velük, de én nem mindig leszek nálatok.
Ez az asszony azt tette, amihez módja volt: a temetésemre előre megkente illatszerrel a testemet.
Bizony azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon az örömüzenetet hirdetni fogják, azt is beszélni fogják az ő emlékezetére, amit ő tett.”
Ekkor Júdás, a karióti, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy őt átadja nekik.
Azok, mikor meghallották, megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Júdás aztán kereste az alkalmat, hogy átadhassa őt.
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a pászkabárányt leölték, tanítványai megkérdezték Jézustól: „Mit akarsz? Hova menjünk, hogy elkészítsük a pászkabárányt, hogy megehesd?”
Erre két tanítványt küldött el és ezt mondta nekik: „Menjetek el a városba, majd találkoztok egy emberrel, aki vizes korsót visz, kövessétek azt.
Ott, ahová bemegy, mondjátok meg a gazdának: A Tanító kérdezteti: Hol van az én szállásom, ahol tanítványaimmal a pászkabárányt megehetem?
Az erre egy nagy felházat fog mutatni, mely felszőnyegezve készen áll. Ott készítsétek el nekünk!”
A tanítványok elmentek, megérkeztek a városba, és úgy találták, ahogy az Úr megmondta nékik. Aztán elkészítették a pászkabárányt.
Mikor beesteledett, elment oda a tizenkettővel.
Már az asztalnál feküdtek és ettek, mikor Jézus így szólt: „Bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. Az, aki velem együtt eszik.”
Szomorúság fogta el őket, s egyenként megkérdezték tőle: „Vajon én-e?”
Azt felelte nekik: „A tizenkettő közül egyik, aki velem együtt mártogat a tálba.
Az embernek Fia elmegy ugyan, úgy, ahogy írva van felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja. Jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.”
Mialatt ettek, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, adott nekik és így szólt: „Vegyétek, ez az én testem!”
Aztán fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik, s azok mindnyájan ittak belőle.
„Ez az én vérem – mondta nekik –, a szövetség vére, mely sokakért ontatik ki.
Bizony azt mondom nektek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből többé addig a napig; amíg az Isten királyságában újra nem ihatok belőle.”
Majd az éneklés után kimentek az Olajfák hegyére.
Közben ezt mondotta nekik Jézus: „Mindnyájan megütköztök majd bennem és tőrbe estek, mert írva van: Megverem majd a pásztort és elszélednek a juhok.
Ám feltámadásom után előttetek fogok menni Galileába.”
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
