AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 5:1-20

Átértek a tó túlsó partjára a gerazénusok vidékére. Miután a hajóból kiszállt, a sírokból azonnal szembe jött vele egy ember, aki tisztátalan szellemben volt. Ennek lakása a sírokban volt és soha senki sem volt képes lánccal megkötözni, mert bár sokszor kötözték meg már béklyókkal és láncokkal, ő a láncokat lehúzta magáról, a béklyókat összetörte és senkinek sem volt annyi ereje, hogy megfékezhette volna. Egész éjen és egész napon át a sírokban tartózkodott, a hegyek közt kiáltozott és kövekkel vagdalta magát. De mikor Jézust messziről meglátta, odafutott, földreborult előtte és nagy hangon kiáltott: „Mi dolgunk van egymással Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne kínozz engem!” Mert Jézus azt mondta neki: „Te tisztátalan szellem, eredj ki az emberből!” Most megkérdezte őt: „Mi a neved?” „Légió a nevem – felelte neki –, mert sokan vagyunk!” Aztán nagyon rimánkodott neki, hogy ne küldje őt el arról a vidékről. Ott legelészett a hegy lábánál egy nagy disznócsürhe. Rimánkodtak neki: „Küldj minket a disznókba, hadd mehessünk beléjük!” Megengedte nekik. A tisztátalan szellemek, ahogy az emberből kimentek, bementek a disznókba, azzal mintegy kétezer darabból álló csürhe a meredélyen alárohant a tóba s a tóba belefulladt. Pásztoraik erre elfutottak s hírt vittek a városba és a tanyákra. Majd jöttek az emberek– megnézni, hogy mi történt. Odaértek Jézushoz és látták, hogy az ördöngős, akiben a légió volt, felöltözötten ott ül, és észnél van. Azok aztán akik látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngőssel és a disznókkal. Ekkor esengeni kezdtek, hogy távozzék el a határaikból. Mikor Jézus beszállt a hajóba, a volt ördöngős kérlelte, hogy vele lehessen. De nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Eredj haza a tieidhez és hirdesd nekik mindazt, amit az Úr veled tett, s hogy hogyan könyörült rajtad.” Az el is ment és hirdetni kezdte a Tízvárosban mindazt, amit Jézus vele tett, úgyhogy mindenki csodálkozott.