Cselekedetek 26
26
Pál igazolja magát Festus előtt és Agrippa király előtt. Mindketten beismerik ártatlanságát.
1Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott: 2Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon; 3Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen! 4Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben #Csel. 22,3. folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. 5Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. 6Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért #Csel. 24,14. 28,20. állok itt ítélet alatt: 7Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól. 8Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. 10Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe #Csel. 8,3. 9,1.2. 22,4.5.19. Gal. 1,13. vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, #Csel. 8,1. 22,20. szavazatommal hozzájárultam. 11És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is. 12E dologban épen útban lévén Damaskus #rész9,1. rész22,1. felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel, 13Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala. 14Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. 15Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz. 16De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni #Csel. 22,15.17.18. 2 Kor. 12,2–4.; 17Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most #Csel. 22,21. küldelek, 18Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra #2 Kor. 4,6. Eféz. 5,8. Kol. 1,12.13. és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között #Csel. 20,32. Eféz. 1,18. osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. 19Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt; 20Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, #Csel. 9,20–22.28.29. majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az #Csel. 20,21. Istenhez, a megtéréshez méltó #Mát. 3,8. Luk. 3,8. cselekedeteket cselekedvén. 21Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a #Csel. 21,30.31. templomban. 22De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: 23Hogy #Ésa. 53,4. Csel. 17,3. a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot #1 Kor. 15,20.23. Kol. 1,18. fog hirdetni e népnek és a #Ésa. 42,6. 49,6. Csel. 13,47. pogányoknak. 24Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged #1 Kor. 1,18.23. őrültségbe visz. 25Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. 26Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez. 27Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek. 29Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva. 30És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek; 31És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember. 32Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.
Jelenleg kiválasztva:
Cselekedetek 26: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain
Cselekedetek 26
26
Pál igazolja magát Festus előtt és Agrippa király előtt. Mindketten beismerik ártatlanságát.
1Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott: 2Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon; 3Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen! 4Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben #Csel. 22,3. folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. 5Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. 6Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért #Csel. 24,14. 28,20. állok itt ítélet alatt: 7Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól. 8Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. 10Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe #Csel. 8,3. 9,1.2. 22,4.5.19. Gal. 1,13. vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, #Csel. 8,1. 22,20. szavazatommal hozzájárultam. 11És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is. 12E dologban épen útban lévén Damaskus #rész9,1. rész22,1. felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel, 13Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala. 14Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. 15Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz. 16De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni #Csel. 22,15.17.18. 2 Kor. 12,2–4.; 17Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most #Csel. 22,21. küldelek, 18Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra #2 Kor. 4,6. Eféz. 5,8. Kol. 1,12.13. és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között #Csel. 20,32. Eféz. 1,18. osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. 19Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt; 20Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, #Csel. 9,20–22.28.29. majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az #Csel. 20,21. Istenhez, a megtéréshez méltó #Mát. 3,8. Luk. 3,8. cselekedeteket cselekedvén. 21Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a #Csel. 21,30.31. templomban. 22De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: 23Hogy #Ésa. 53,4. Csel. 17,3. a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot #1 Kor. 15,20.23. Kol. 1,18. fog hirdetni e népnek és a #Ésa. 42,6. 49,6. Csel. 13,47. pogányoknak. 24Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged #1 Kor. 1,18.23. őrültségbe visz. 25Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. 26Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez. 27Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek. 29Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva. 30És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek; 31És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember. 32Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain