Máté 27
27
Jézus Pilátus előtt. Az áruló Júdás vége
1Mikor pedig reggel lőn, tanácsot #Márk 15,1. Luk. 22,66. Ján. 18,28. tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak #Luk. 23,1. Ján. 18,31.32. a helytartónak. 3Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak #rész26,16. és a véneknek, 4Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. 5Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; #Csel. 1,18. 2 Sám. 17,23. és elmenvén felakasztá magát. 6A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a #Márk 12,41. templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. 7Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének #Csel. 1,19. mind e mai napig. 9Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz #Zak. 11,12.13. Jer. 32,6–9. ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, 10És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
(Vers 11–14: v. ö. Márk 15,2–5. Luk. 23,2–3. Ján. 18,29–38.)
11Jézus pedig ott álla a #Márk 15,2–5. Luk. 23,2.3. Ján. 18,29–38. helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. 12És mikor vádolák őt a főpapok és a #rész26,63. Ésa. 53,7. vének, semmit sem felele. 13Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? 14És #Ján. 19,9. nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
Jézus és Barabbás
(Vers 15–26: v. ö. Márk 15,6–15. Luk. 23,13–25. Ján. 18,39–19,1.)
15Ünnepenként #Márk 15,6–15. Luk. 23,13–25. Ján. 18,39. 19,1. pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. 16Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. 17Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? 18Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. #Ján. 11,47.48. 19A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. 20A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. 22Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! 23A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 24Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá #5 Móz. 21,6. kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! 25És felelvén az egész nép, monda: Az #Csel. 5,28. ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. 26Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
Jézus megostorozása, csúfolása, felfeszítése és halála
(Vers 27–30: v. ö. Márk 15,16–19. Ján. 19,2–3.)
27Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. 28És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 29És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 30És mikor #Ésa. 50,6. megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
(Vers 31–56: v. ö. Márk 15,20–41. Luk. 23,26.33–49. Ján. 19,16–30.)
31És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit #Márk 15,21. Luk. 23,26. Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. 33És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, #Márk 15,22–32. Luk. 23,32–43. Ján. 19,17–27. azaz koponya helyének neveznek, 34Méreggel megelegyített #Zsolt. 69,22. eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. 35Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: #Zsolt. 22,19. Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. 36És leülvén, ott őrzik vala őt. 37És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók #Márk 15,26. Luk. 23,38. Ján. 19,19. királya. 38Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket #Ésa. 53,12. jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. 39Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket #Zsolt. 22,8. hajtogatván. 40És ezt mondván: #rész26,61. Ján. 2,19. Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! 41Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: 42Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43Bízott #Zsolt. 22,9. az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. 44A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. 45Hat #Márk 15,33–39. Luk. 23,44–48. Ján. 19,28–30. órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. 46Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én #Zsolt. 22,2. Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 47Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. 48És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén #Zsolt. 69,22. eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. 49A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? 50Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, #Márk 15,37. Luk. 23,46. Ján. 19,30. kiadá lelkét. 51És ímé #2 Móz. 26,31. Zsid. 10,19.20. a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; 52És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. 53És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. #Csel. 26,23. 54A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! 55Sok asszony vala pedig ott, #Márk 15,40.41. Luk. 23,49. Ján. 19,25. a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; 56Ezek közt volt #Luk. 8,2.3. Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
Jézus temetése
(Vers 57–61: v. ö. Márk 15,42–47. Luk. 23,50–55. Ján. 19,38–42.)
57Mikor pedig #2 Móz. 34,25. beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint #Márk 15,42–47. Luk. 23,50–56. Ján. 19,38–42. József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; 58Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. 59És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, 60És #Ésa. 53,9. elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. 61Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. 62Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 63Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: #vers 40. rész12,40. Harmadnapra föltámadok. 64Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. 65Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. 66Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá #Dán. 6,17. helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.
Jelenleg kiválasztva:
Máté 27: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain
Máté 27
27
Jézus Pilátus előtt. Az áruló Júdás vége
1Mikor pedig reggel lőn, tanácsot #Márk 15,1. Luk. 22,66. Ján. 18,28. tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak #Luk. 23,1. Ján. 18,31.32. a helytartónak. 3Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak #rész26,16. és a véneknek, 4Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. 5Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; #Csel. 1,18. 2 Sám. 17,23. és elmenvén felakasztá magát. 6A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a #Márk 12,41. templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. 7Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének #Csel. 1,19. mind e mai napig. 9Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz #Zak. 11,12.13. Jer. 32,6–9. ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, 10És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
(Vers 11–14: v. ö. Márk 15,2–5. Luk. 23,2–3. Ján. 18,29–38.)
11Jézus pedig ott álla a #Márk 15,2–5. Luk. 23,2.3. Ján. 18,29–38. helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. 12És mikor vádolák őt a főpapok és a #rész26,63. Ésa. 53,7. vének, semmit sem felele. 13Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? 14És #Ján. 19,9. nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
Jézus és Barabbás
(Vers 15–26: v. ö. Márk 15,6–15. Luk. 23,13–25. Ján. 18,39–19,1.)
15Ünnepenként #Márk 15,6–15. Luk. 23,13–25. Ján. 18,39. 19,1. pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. 16Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. 17Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? 18Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. #Ján. 11,47.48. 19A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. 20A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. 22Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! 23A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 24Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá #5 Móz. 21,6. kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! 25És felelvén az egész nép, monda: Az #Csel. 5,28. ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. 26Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
Jézus megostorozása, csúfolása, felfeszítése és halála
(Vers 27–30: v. ö. Márk 15,16–19. Ján. 19,2–3.)
27Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. 28És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 29És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 30És mikor #Ésa. 50,6. megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
(Vers 31–56: v. ö. Márk 15,20–41. Luk. 23,26.33–49. Ján. 19,16–30.)
31És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit #Márk 15,21. Luk. 23,26. Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. 33És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, #Márk 15,22–32. Luk. 23,32–43. Ján. 19,17–27. azaz koponya helyének neveznek, 34Méreggel megelegyített #Zsolt. 69,22. eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. 35Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: #Zsolt. 22,19. Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. 36És leülvén, ott őrzik vala őt. 37És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók #Márk 15,26. Luk. 23,38. Ján. 19,19. királya. 38Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket #Ésa. 53,12. jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. 39Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket #Zsolt. 22,8. hajtogatván. 40És ezt mondván: #rész26,61. Ján. 2,19. Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! 41Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: 42Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43Bízott #Zsolt. 22,9. az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. 44A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. 45Hat #Márk 15,33–39. Luk. 23,44–48. Ján. 19,28–30. órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. 46Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én #Zsolt. 22,2. Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 47Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. 48És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén #Zsolt. 69,22. eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. 49A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? 50Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, #Márk 15,37. Luk. 23,46. Ján. 19,30. kiadá lelkét. 51És ímé #2 Móz. 26,31. Zsid. 10,19.20. a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; 52És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. 53És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. #Csel. 26,23. 54A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! 55Sok asszony vala pedig ott, #Márk 15,40.41. Luk. 23,49. Ján. 19,25. a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; 56Ezek közt volt #Luk. 8,2.3. Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
Jézus temetése
(Vers 57–61: v. ö. Márk 15,42–47. Luk. 23,50–55. Ján. 19,38–42.)
57Mikor pedig #2 Móz. 34,25. beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint #Márk 15,42–47. Luk. 23,50–56. Ján. 19,38–42. József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; 58Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. 59És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, 60És #Ésa. 53,9. elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. 61Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. 62Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 63Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: #vers 40. rész12,40. Harmadnapra föltámadok. 64Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. 65Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. 66Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá #Dán. 6,17. helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain