Márk 8
8
A négyezernek megvendégelése
(Vers 1–10: v. ö. Máté 15,32–39.)
1Azokban a #Mát. 15,32–39. napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: 2Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; #rész6,34–44. 3És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek. 4Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? 5És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. 6Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. 7Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. 8Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. 9Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket. 10És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
A farizeusok jelkivánása. Óvás a farizeusok és Heródes kovászától
(Vers 11–21: v. ö. Máté 16,1–12.)
11És kijövének a #Máté 16,1–12. farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt. 12Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem #Mát. 12,39. Luk. 11,29. adatik jel ennek a nemzetségnek. 13És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. 14De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban. 15És ő inti vala őket, #Mát. 16,6. Luk. 12,1. mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a #rész3,6. Heródes kovászától! 16Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. 17Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? #rész6,52. Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek? 18Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? 19Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. 20Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. 21És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
A vak meggyógyítása
22Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse #rész6,56. azt. 23Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén #rész7,32.33. Ján. 9,6. és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? 24Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. 25Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent. 26És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek #rész7,36. el ne mondd a faluban.
Péter vallástétele
(Vers 27–30: v. ö. Máté 16,13–28. Luk. 9,18–27.)
27És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi #Mát. 16,13–28. Luk. 9,18–27. falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? 28Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek #rész6,15. Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. 29És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. 30És rájok parancsola, hogy #rész9,9. senkinek se szóljanak felőle.
Jézus eőször jelenti szenvedéseit
31És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat #rész9,31. 10,33. Mát. 16,21. 17,22. 20,18. Luk. 9,22. 17,25. 24,7. kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. 32És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. 33És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 34A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar #Mát. 10,38. 16,24. Luk. 9,23. 14,27. jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 35Mert valaki #Mát. 10,39. 16,25. Luk. 9,24. 17,33. Ján. 12,25. meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. 36Mert mit használ #Mát. 16,26. Luk. 9,25. az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? 38Mert valaki szégyel engem #Máté 10,33. Luk. 9,26. 12,9. és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Jelenleg kiválasztva:
Márk 8: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain
Márk 8
8
A négyezernek megvendégelése
(Vers 1–10: v. ö. Máté 15,32–39.)
1Azokban a #Mát. 15,32–39. napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: 2Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; #rész6,34–44. 3És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek. 4Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? 5És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. 6Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. 7Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. 8Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. 9Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket. 10És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
A farizeusok jelkivánása. Óvás a farizeusok és Heródes kovászától
(Vers 11–21: v. ö. Máté 16,1–12.)
11És kijövének a #Máté 16,1–12. farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt. 12Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem #Mát. 12,39. Luk. 11,29. adatik jel ennek a nemzetségnek. 13És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. 14De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban. 15És ő inti vala őket, #Mát. 16,6. Luk. 12,1. mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a #rész3,6. Heródes kovászától! 16Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. 17Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? #rész6,52. Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek? 18Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? 19Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. 20Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. 21És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
A vak meggyógyítása
22Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse #rész6,56. azt. 23Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén #rész7,32.33. Ján. 9,6. és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? 24Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. 25Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent. 26És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek #rész7,36. el ne mondd a faluban.
Péter vallástétele
(Vers 27–30: v. ö. Máté 16,13–28. Luk. 9,18–27.)
27És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi #Mát. 16,13–28. Luk. 9,18–27. falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? 28Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek #rész6,15. Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. 29És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. 30És rájok parancsola, hogy #rész9,9. senkinek se szóljanak felőle.
Jézus eőször jelenti szenvedéseit
31És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat #rész9,31. 10,33. Mát. 16,21. 17,22. 20,18. Luk. 9,22. 17,25. 24,7. kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. 32És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. 33És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 34A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar #Mát. 10,38. 16,24. Luk. 9,23. 14,27. jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 35Mert valaki #Mát. 10,39. 16,25. Luk. 9,24. 17,33. Ján. 12,25. meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. 36Mert mit használ #Mát. 16,26. Luk. 9,25. az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? 38Mert valaki szégyel engem #Máté 10,33. Luk. 9,26. 12,9. és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain