Zsoltárok 62

62
Csendes reménység Istenben. Az emberek hiábavalósága
1Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára. 2Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom. 3Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb. 4Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen? 5Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela. 6Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem. 7Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg. 8Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van. 9Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela. 10Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél. 11Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok; 12Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. 13Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!

Jelenleg kiválasztva:

Zsoltárok 62: HUNK

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be