2Sámuel 1
1
Dávid hírt kap Saul haláláról
1Saul halála után Dávid, legyőzve az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott. 2A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában, porral beszórt fejjel. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte. 3Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el. 4Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig ezt mondta: Megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia, Jónátán is. 5Ekkor Dávid így szólt a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán? 6A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodik, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomulnak. 7Ekkor hátrafordult Saul, meglátott, odahívott magához, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok! 8Ki vagy? – kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki. 9Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém, és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok. 10Odaálltam hát mellé, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni a bukását. Azután levettem a fejdíszét meg a karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.
11Akkor Dávid megragadta a ruháját és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is. 12Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el.
13Majd megkérdezte Dávid a hírhozó legénytől: Hová való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevénynek vagyok a fia. 14Erre ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy mertél kezet emelni az Úr felkentjére, és megölni őt?! 15Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, és végezz vele! Az pedig ledöfte, úgyhogy meghalt. 16Majd ezt mondta neki Dávid: Magadnak köszönheted, hogy így jártál, hiszen a saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét.
Dávid siratóéneke
17Dávid ezzel a siratóénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt, 18és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében:
19Izráel ékessége elesett halmaidon!
Jaj, hogy elhullottak a hősök!
20Ne mondjátok el Gátban,
ne hirdessétek Askelón utcáin;
ne örüljenek a filiszteusok lányai,
ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!
21Gilbóa hegyei, halottak mezeje!
Ne hulljon rátok harmat, ne érjen titeket eső!
Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát,
Saul pajzsát nem kenik többé olajjal.
22Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől
Jónátán íja nem rettent vissza,
Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.
23Saul és Jónátán, kik egymást szerették,
éltükben kedvelték,
a halálban sem váltak el.
Gyorsabbak voltak a sasoknál,
erősebbek az oroszlánoknál.
24Izráel lányai! Sirassátok Sault,
ki gyönyörű bíborba öltöztetett,
ruhátokat arannyal ékesítette.
25Jaj, elestek hőseink a harcban!
Jónátánt halmaidon sebezték halálra!
26Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán,
oly kedves voltál nekem!
Csodásabb volt a szereteted
a nők szerelménél.
27Jaj, elestek hőseink, elpusztultak a fegyverek!
Jelenleg kiválasztva:
2Sámuel 1: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
2Sámuel 1
1
Dávid hírt kap Saul haláláról
1Saul halála után Dávid, legyőzve az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott. 2A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában, porral beszórt fejjel. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte. 3Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el. 4Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig ezt mondta: Megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia, Jónátán is. 5Ekkor Dávid így szólt a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán? 6A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodik, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomulnak. 7Ekkor hátrafordult Saul, meglátott, odahívott magához, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok! 8Ki vagy? – kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki. 9Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém, és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok. 10Odaálltam hát mellé, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni a bukását. Azután levettem a fejdíszét meg a karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.
11Akkor Dávid megragadta a ruháját és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is. 12Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el.
13Majd megkérdezte Dávid a hírhozó legénytől: Hová való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevénynek vagyok a fia. 14Erre ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy mertél kezet emelni az Úr felkentjére, és megölni őt?! 15Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, és végezz vele! Az pedig ledöfte, úgyhogy meghalt. 16Majd ezt mondta neki Dávid: Magadnak köszönheted, hogy így jártál, hiszen a saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét.
Dávid siratóéneke
17Dávid ezzel a siratóénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt, 18és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében:
19Izráel ékessége elesett halmaidon!
Jaj, hogy elhullottak a hősök!
20Ne mondjátok el Gátban,
ne hirdessétek Askelón utcáin;
ne örüljenek a filiszteusok lányai,
ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!
21Gilbóa hegyei, halottak mezeje!
Ne hulljon rátok harmat, ne érjen titeket eső!
Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát,
Saul pajzsát nem kenik többé olajjal.
22Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől
Jónátán íja nem rettent vissza,
Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.
23Saul és Jónátán, kik egymást szerették,
éltükben kedvelték,
a halálban sem váltak el.
Gyorsabbak voltak a sasoknál,
erősebbek az oroszlánoknál.
24Izráel lányai! Sirassátok Sault,
ki gyönyörű bíborba öltöztetett,
ruhátokat arannyal ékesítette.
25Jaj, elestek hőseink a harcban!
Jónátánt halmaidon sebezték halálra!
26Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán,
oly kedves voltál nekem!
Csodásabb volt a szereteted
a nők szerelménél.
27Jaj, elestek hőseink, elpusztultak a fegyverek!
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014