Prédikátor 12

12
1Gondolj Teremtődre ifjúságod idején,
míg el nem jönnek a rossz napok,
és el nem érkeznek azok az évek,
melyekről ezt mondod:
nem szeretem őket!
2míg el nem sötétedik a nap világa
meg a hold és a csillagok,
és újra felhők nem érkeznek az eső után.
3Akkor reszketni fognak a ház őrei,
támolyognak az erős férfiak;
megállnak az őrlő lányok,
mert kevesen vannak,
és elhomályosulnak az ablakon kinézők.
4Bezárulnak az utcára nyíló ajtók,
elcsendesül a malom zúgása.
Fölkelnek a madárszóra is,
és elhalkul minden énekszó.
5Még egy kis emelkedőtől is félnek,
és ijedeznek az úton.
A mandulafa kivirágzik,
a sáska nehezen vonszolja magát,
és mit sem ér a fűszer,
mert elmegy az ember örök otthonába,
és az utcán körös-körül siratók járnak.
6Végül elszakad az ezüstkötél,
összetörik az aranypohár,
a korsó eltörik a forrásnál,
és a kerék belezuhan a kútba.
7A por visszatér a földbe,
olyan lesz, mint volt,
a lélek pedig visszatér Istenhez,
aki adta.
8Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!
9Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. 10Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. 11A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók.
12Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. 13Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! 14Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.

Jelenleg kiválasztva:

Prédikátor 12: RÚF

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be