Ézsaiás 42
42
Az Úr szolgája szelíd és szabadító
1Ez az én szolgám, akit támogatok,
az én választottam, akiben gyönyörködöm.
Lelkemmel ajándékoztam meg,
törvényt hirdet a népeknek.
2Nem kiált, nem lármáz,
és nem hallatja szavát az utcán.
3A megrepedt nádszálat nem töri össze,
a füstölgő mécsest nem oltja ki,
hűen hirdeti a törvényt.
4Nem alszik ki, és nem törik össze,
míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön;
tanítására várnak a szigetek.
5Ezt mondja az Úristen,
aki az eget teremtette és kiterítette,
szilárddá tette a földet,
és abból növényeket sarjaszt,
leheletet ad a rajta lakó népnek,
és lelket a rajta járóknak:
6Én, az Úr, elhívtalak az igazságért,
én fogom a kezedet.
Megőrizlek, és benned ajándékozom meg
szövetségemmel népemet,
világosságommal a nemzeteket.
7Nyisd meg a vakok szemeit,
hozd ki a börtönből a foglyokat,
a fogházból a sötétben ülőket!
8Én vagyok az Úr, ez a nevem,
nem adom dicsőségemet másnak,
sem dicséretemet a bálványoknak.
9A régebbiek már beteljesedtek,
most újakat mondok.
Még mielőtt kibontakoznak,
tudatom veletek.
10Énekeljetek az Úrnak új éneket,
dicséretet a föld határáig,
akik tengerre szálltok,
és ami a tengert betölti,
a szigetek és lakóik!
11Zengjen a puszta és városai,
a falvak, amelyekben Kédár lakik!
Ujjongjanak a kősziklákon lakók,
a hegytetőkön is kiáltozzanak!
12Dicsőítsék az Urat,
hirdessék dicséretét a szigeteken!
13Az Úr kivonul, akár egy hős,
átjárja a harci kedv, akár egy katonát,
harsányan zengi a csatakiáltást,
és diadalmaskodik ellenségein.
Izráel nem értette Istenét
14Sokáig hallgattam,
némán türtőztettem magam.
De most zihálva nyögök és lihegek,
akár egy szülő asszony.
15Pusztává teszek hegyet és halmot,
kiszárítok rajtuk minden zöld növényt.
A folyókon gázlókat készítek,
és kiszárítom a mocsarakat.
16A vakokat olyan úton vezetem,
amelyet nem ismertek,
ismeretlen ösvényeken viszem őket.
A sötétséget világossággá változtatom előttük,
a göröngyös utat egyenessé.
Ezeket a dolgokat véghezviszem,
nem mulasztom el!
17Meghátrálnak, csúfosan megszégyenülnek,
akik bálványokban bíznak,
akik szobroknak mondogatják:
Ti vagytok az isteneink!
18Ti süketek, halljatok!
Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok!
19Van-e olyan vak, mint az én szolgám,
és olyan süket, mint követem, akit küldök?
Van-e olyan vak, mint az én megbízottam,
olyan vak, mint az Úr szolgája?
20Sokat láttál, de nem ügyeltél rá,
nyitva volt a füled, mégsem hallottál.
21Igazsága érdekében akart az Úr
nagy és felséges tanítást adni.
22Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott;
csapdába és verembe estek mindnyájan,
és börtönbe vannak zárva.
Kirabolták őket,
és nem volt szabadító,
kifosztották őket,
és nem mondta senki: Add vissza!
23Ki ügyel erre közületek,
ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében?
24Ki engedte meg,
hogy kifosszák Jákóbot,
és kirabolják Izráelt?
Vajon nem az Úr,
aki ellen vétkeztünk?
Nem akartak útjain járni,
és nem hallgattak tanítására.
25Ezért zúdította rá haragjának hevét
és a háború tombolását.
Lángolt körülötte, de nem értette,
égette őt, de nem szívlelte meg.
Jelenleg kiválasztva:
Ézsaiás 42: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014