Ézsaiás 57

57
1Az igaz ember elvész,
és senki sem törődik vele.
A hűséges emberek kimúlnak,
és senkit sem érdekel.
A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz,
2de békességre jut;
fekvőhelyén megpihen,
aki egyenes úton járt.
A bálványimádók ítélete
3Jöjjetek csak ide, boszorkányivadékok,
hűtlen és parázna fajzatok!
4Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat,
miért öltögetitek a nyelveteket?
Hiszen hűtlen gyermekek vagytok,
hazug fajzatok,
5akik a cserfák mellett bujálkodtok,
minden zöldellő fa alatt,
gyermekeket vágtok le a patakoknál,
a sziklahasadékokban!
6A patak sima köveit tetted örökségeddé,
azokat választottad osztályrészedül.
Italáldozatot is bemutatsz nekik,
ételáldozatot is viszel.
Én ebbe belenyugodjak?
7Magasba nyúló hegyen
helyezted el fekvőhelyedet,
oda is fölmész áldozatot bemutatni.
8Az ajtó mögé, az ajtófélfához
tetted bálványod jelképét.
Tőlem elszakadva levetkőztél,
fölmentél széles fekvőhelyedre.
Megegyeztél az egyikkel,
akinek a fekvőhelyét szereted,
és fajtalankodtál vele.
9Molokhoz zarándokoltál olajjal
és sok illatszerrel.
Messzire küldted követeidet,
le egészen a holtak hazájáig.
10A sokféle mesterkedés elfárasztott,
mégsem vallottad be, hogy hasztalan,
hanem újból erőt gyűjtöttél,
ezért nem betegedtél bele.
11Kitől tartottál és féltél,
hogy hazudoznod kell?
Miért nem törődtél velem,
miért nem gondoltál rám?
Talán hallgatok én ősidők óta,
azért nem félsz engem?!
12Én tudom megmondani,
hogyan boldogulsz.
De amit te művelsz,
az nem használ neked.
13Ha segítségért kiáltasz,
tud-e rajtad segíteni
bálványaid tömege?
Valamennyit fölkapja a szél,
a szellő is elsodorja.
De aki hozzám folyamodik,
az örökli az országot,
és részt kap szent hegyemen.
Isten felséges, de könyörülő
14Ezt mondja:
Töltsétek, töltsétek föl,
építsétek az utat,
vegyétek el népem útjából,
amiben megbotolhat!
15Ezt mondja a magasztos, a felséges,
aki örök hajlékában lakik,
szent az ő neve:
Magasságban és szentségben lakom,
de a megtörttel és alázatos lelkűvel is.
Felüdítem az alázatosak lelkét,
felüdítem a megtörtek szívét.
16Mert nem örökké perlek,
és nem vég nélkül haragszom,
hiszen elalélna előttem a lélek,
az emberek, akiket én alkottam.
17Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt,
haragomban megvertem őt, és elrejtőztem.
Ő azonban elpártolt tőlem,
és ment a maga feje után.
18Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom!
Vezetem őt,
vigasztalással fizetek
neki és gyászolóinak.
19Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét:
Békesség, békesség közel és távol!
Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!
20De a bűnösök olyanok,
mint a háborgó tenger,
amely nem tud megnyugodni,
iszapot és sarat kavarnak hullámai.
21A bűnösöknek nincs békességük!
– mondja Istenem.

Jelenleg kiválasztva:

Ézsaiás 57: RÚF

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be