Jeremiás 10
10
Isten és a bálványok
1Halljátok meg az igét, amelyet az Úr mond nektek, Izráel háza! 2Így szól az Úr:
Ne tanuljátok el
a pogányok szokását,
és az égi jelektől ne rettegjetek,
mert csak a pogányok
rettegnek azoktól!
3Bizony, a népek bálványai hiábavalók.
Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben,
a mesterember keze készíti el baltával.
4Ezüsttel és arannyal díszítik,
szögekkel és kalapáccsal rögzítik,
hogy ne inogjon.
5Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszélnek, hordozni kell őket,
mert menni sem tudnak.
Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak ártani,
mint ahogy jót is hiába várnátok tőlük!
6Nincs hozzád hasonló, Uram!
Nagy vagy te, és hatalmad által
nagy a te neved.
7Ki ne félne téged, népek Királya?
Bizony, megillet ez téged!
Mert nincs hozzád hasonló
a népek bölcsei között
egyetlen országban sem.
8Egytől egyig ostobák, bolondok;
hiábavaló a bálványok útmutatása,
hiszen fából vannak!
9Tarsísból hozott ezüstlappal
és úfázi arannyal vonják be;
mesterember csinálmánya,
ötvös keze munkája,
öltözetük kék és piros bíbor,
ügyes mesterek munkája valamennyi.
10De az Úr igaz Isten,
élő Isten, örökkévaló Király!
Haragjától megrendül a föld,
dühével szemben a népek tehetetlenek.
11Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet.
12Az Úr ereje alkotta a földet,
az ő bölcsessége szilárdította meg a világot,
az ő értelme feszítette ki az eget.
13Mennydörgő szavára
víztömeg támad az égen,
felhőt hoz fel a föld széléről;
villámokat alkot az esőhöz,
és szelet bocsát ki kamráiból.
14Megáll a tudománya
minden embernek,
szégyent vall bálványával
minden ötvös,
mert csalódik öntvényében:
nincsen abban lélek!
15Hitvány és nevetséges dolgok azok,
semmivé lesznek a megtorlás idején.
16De nem ilyen Jákób osztályrésze,
mert ő a mindenség formálója,
Izráel törzse pedig az ő tulajdona:
Seregek Ura a neve!
Összeomlás
17Szedd föl a földről batyudat,
ostromolt város lakója!
18Mert ezt mondja az Úr:
Én most kiröpítem parittyámból
az ország lakóit.
Sarokba szorítom őket,
rájuk fognak találni.
19Jaj nekem, összetörtem,
gyógyíthatatlan a sebem!
Azt gondoltam, hogy
majd csak kibírom
ezt a bajomat.
20De ledöntötték sátramat,
eltépték az összes sátorkötelet.
Fiaim elhagytak, nincsenek.
Nem feszíti ki senki a sátramat,
nem vonja föl senki a sátorlapokat.
21Bizony, ostobák voltak a pásztorok,
nem keresték az Urat.
Ezért nem boldogultak,
egész nyájuk szétszóródott.
22Már a hír is megérkezett,
nagy zúgás hangzik
észak földje felől:
Júda városai sivár pusztává válnak,
sakálok tanyájává.
Jeremiás könyörgése
23Tudom, Uram, hogy az ember
nem ura élete útjának,
és aki azon jár,
nem maga irányítja lépteit!
24Fenyíts minket, Uram, de mértékkel,
ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!
25Töltsd ki lángoló haragodat
a pogányokon, akik nem ismernek téged,
és a nemzetségeken, amelyek
nem hívják segítségül nevedet!
Mert megemésztették Jákóbot,
végleg megsemmisítették,
és lakóhelyét elpusztították!
Jelenleg kiválasztva:
Jeremiás 10: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014